Nemrég az egyik állatfelszereléseket forgalmazó webáruházban találkoztam a shake trainer nevű kutyanevelő eszközzel, amellyel állítólag csodákat lehet elérni a nemkívánt viselkedés megakadályozásában. Utánanéztem, miről van szó és kiderült, mi is ez a nagy varázslat.
Maga az ötlet érdekes és hasznos, a gyártó pedig kiváló marketinggel igyekszik elhitetni, hogy mindenképpen ezt a terméket kell megvásárolni, ha le akarjuk szoktatni a kutyát az ugatásról vagy a szemétben turkálásról.
A videóból viszont kiderül, hogy a működési elve nagyon egyszerű és reprodukálható: egy speciális tárolóba valamilyen aprószemű anyagot tesznek, ami jellegzetes hangot ad, ha megrázzuk. A kutya számára ez a hang tökéletesen azonosítható. A gazdának a gyártó szerint nincs más dolga, mint a kutya fejében összehozni a tiltást ezzel a hanggal és indulhat a tréning! Amint az állat megértette, hogy a shake-elés nemet jelent, könnyen leszoktathatjuk a kellemetlen tevékenységekről. A cég olyan kedves, hogy a termékhez DVD-t is mellékel, amelyben megtanít minket shake-elni.
Maga az ötlet nagyon jó, és biztosan remekül működik, hiszen itt a klikker negatívjáról van szó, vagyis arról, hogy a kutya a tiltásra asszociál egy hangról. Ahogyan a klikkernél megy a fordítottja, úgy ez is hatékony lehet, főleg azért, mert a különleges hangokra a kutyák többsége ösztönösen felfigyel, ezután rajtunk múlik, hogy mihez kezdünk ezzel a figyelemmel.
Kérdés, hogy szükség van-e ehhez a mintegy hatezer forintos kiadásra vagy egyszerűbb otthon csinálni egy saját shakert. Vehetünk például egy kiürült multivitaminos műanyag dobozt, ezeknek szerencsés esetben jól visszazárható fedelük van. Tegyünk bele valamit, ami elég kemény ahhoz, hogy zörgő hangot adjon. Ez lehet apró jutifalat, kutykaja, szárazbab, stb. Ha a shake trainerhez hasonlóan mi is biztosítani szeretnénk, hogy ez a hang teljesen egyedi legyen, készítsünk keveréket többféle töltetből.
Szólj hozzá!
Címkék: video parancs ugatás
2014.03.31. 09:31
Dupla élvezet: kardiózzunk kutyával
Testépítésre adtam a fejemet, így most már nem csak Őpulisága futószenvedélye szorít rá, hogy együtt mozogjunk, hanem a saját alakformálási céljaim is. Sajnos én sokkal hamarabb kipurcanok a futástól, mint Ozi, ezért kitaláltam egy alternatívát, amibe én sem halok bele és ő is élvezi.
A kutya futtatásában semmi poén nincs, főleg, ha egy puliról van szó. Régebben is futkároztunk, de Oz imád maximális sebességre kapcsolni, ilyenkor nem tudom vele tartani a tempót. Ha ő igazán gyorsan szeretne futni, a pórázas verzió kizárt, de a futtatón is csak korlátok között megy a dolog, mert ő pillanatok alatt messze maga mögött hagy, majd konstatálja a helyzetet és bevár.
Ráadásul nem csak ő nem szeret kocogni, de én sem, úgyhogy ki kellett találnunk valamit mást. Ebben egyébként az is motivált, hogy bodybuilding szempontból az úgy nevezett magas intenzitású intervallum tréning (HIIT) fontosabb, mint az állandó, lassú tempóval végrehajtott kocogás vagy más kardió típusú mozgás.
A HIIT kutyás verzióját a futtató hosszú egyenes szakaszán gyakoroljuk, roppant egyszerűen. Pár lépés könnyű kocogás után magasabb sebességre kapcsolok és megpróbálok olyan gyorsan futni, ahogy csak tudok, Ozi veszi a lapot és rohan velem. Persze ezt a tempót maximum fél percig bírom, de pont ez a cél: ez alatt a harminc másodperc alatt csúcsra járatom a pulzusomat (és a kalóriaégetést), utána pedig megint laza kocogásra vagy sétára kapcsolok. Így váltogatjuk a sprintet és a pihenést egészen addig, amíg ki nem köpöm a tüdőm és kénytelenek vagyunk leállni. Ozika persze ilyenkor is várakozva néz, mivel – ha nincs túl meleg – nekik ez a négy-öt sprint éppen a bemelegítésre elég.
A magam részéről nem tudok jobb motivációt elképzelni, mint a kutya pofáján elterülő felszabadult vigyort, amit a sprintelés vált ki belőle. Az ő futás iránti szenvedélye velem is megszeretteti a dolgot, bónuszként pedig ott a tudat, hogy ezzel a módszerrel nagyon rövid idő alatt mindketten edzünk egy nagyot.
Utolsó kommentek