A tegnapi bejegyzésem nyomán keletekezett kommentek rávilágítanak arra, hogy sokan nem értik, mi volt a kifogásom az éheztetés-jutalomfalat kombóval. Ezért most megpróbálom összefoglalni az érveimet és azt, hogy valójában mire való a jutalomfalat.

A tegnapi boxeres példában egy olyan kölyökről volt szó, akinek a gazdája a kutyaiskola tanácsára a kelleténél kevesebbet adott enni. Az „iskola” indoklása az, hogy a kölyök így éhesebb lesz, ezért szívesebben visszatér majd a jutalomfalat reményében.

Mire való igazából a jutalomfalat? Arra, hogy a kutyát egyértelműen megerősítsük abban, hogy jól csinált valamit és megjutalmazzuk ezért.

Miről szól a behívás? A kutya falkája az ember, erre vonatkozólag ajánlom Csányi Vilmos műveit. A gazda a kutya falkájának legfontosabb tagja, akihez a kutya rendkívül erősön kell hogy kötődjön. A behívás tanításakor minden modern kutyaiskola elmagyarázza, hogy mindig kitörő örömmel kell fogadnunk a kutyát, ha visszajön és fontos, hogy soha ne bántsuk ilyenkor, mivel ezzel negatív benyomást rögzítünk a bejövetelhez. A kutya számára a kedves szó, a simogatás és a jutalomfalat is örömet szerez. Semmi akadálya annak, hogy a kölyök jutalmat kapjon, ha visszaszalad a gazdájához.

Vannak kutyák, akiket jutalomfalattal lehet a legjobban nevelni, annyira gerjednek a kajára, másokat alig érdekel. Ilyen az én kutyám is, és bár lehet, hogy sokan nem láttak még olyan kutyust, akik izgatottságában kiköpi a jutalomfalatot, a jelenség nem rendkívüli. Egyrészt az állatok számára az evéshez nyugalomra van szükség. Aki nézi az Animal Planetet, az tudja, milyen nagy bajban vannak a menhelyek dolgozói, amikor ideges kutyát próbálnak rávenni arra, hogy egyen. Másrészt sajnos van olyan kutya, aki ugyan tisztában van a biznisz mibenlétével (kaját azért, hogy visszagyere), de nem érdekli, sokkan jobban szeretne ugyanis futkározni, mint falatot enni. 

Azt gondolom, hogy a bejövetelt elsősorban érzelmi hatással kell megtanítani a kutyának. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy a kutyát nem az éhség kell, hogy a gazdájához hajtsa, hanem a kötődés. 

Magyarországon nem létezik egységes, megbízható minősítési rendszer a kutyaiskolák üzemeltetésére vonatkozóan, ennek meg is van az eredménye. Sok tehetséges, hozzáértő oktató mellett olyan dilettánsok is dolgoznak ebben a szakmában, akiknek a tevékenysége nem csak haszontalan, de káros is.

Pár hónapos boxerkölyök ismerősünknek gondot jelent a bejövetel: ha kint van a futtatón és szaladgálhat, nemigen akar visszatérni a gazdájához, aki elmondta: jártak vele kutyaiskolába, ahol azt tanácsolták neki, kevesebbet adjon enni a kölyöknek, mert akkor könnyebben visszajön hozzá.  Ostoba és potenciálisan káros dolog egy gazdát arra buzdítani, hogy a szükségesnél kevesebb élelmet adjon egy növésben lévő, aktív kutyának.

Behívási trükkök: kulcsok, síp és kézjelek –így tanítsd meg a kutyádat

Ha elfogadjuk az „iskola” logikáját, akkor eszerint a kutyának azt kell megtanulnia, hogy azért érdemes visszamennie a gazdájához, mert tőle enni kaphat. Vagyis egész életében éheztetnünk kell, hogy könnyebb legyen a behívás?

Az más kérdés, hogy ez a boxer – mint sok izgatottan futkározó kölyök  – egyáltalán nem érdeklődik a jutalomfalat iránt, mert a kinti élmények sokkal fontosabbak neki, ezért egyszerűen kiköpi a falatot. Magyarán eleve kudarcra van ítélve az a módszer, ami az élelmet jelöli meg fő vonzerőként a kutya számára.

Miért ne kergesd a kutyát, ha nem akar visszajönni?

Mint minden kutyusnak, ennek a boxernek is azért kéne visszamennie a gazdájához, mert kötődik hozzá, szeret vele lenni és a visszatérés örömet ad neki. Ez az öröm egy nagy ölelés, dícsérő szavak és egy kedvenc játék, vagy közös viháncolás. Egy valódi kutyaiskolának ezt kéne megértetnie a gazdákkal és megtanítani őket arra, hogyan fejezzék ki az örömüket, amikor a kutya visszaszalad hozzájuk. A felelős gazdáknak pedig ott kellene hagynia az ilyen cégeket, hogy azok minél hamarabb eltűnjenek a hazai kutyás életből.