Még mindig kommenteltek egy régi, a kutyák üdvözléséről szóló posztot, úgyhogy most írok pár szót arról, szerintem hogyan érdemes köszönni az egyik legnehezebb esetnek, a pulinak. 

Rövid válasz: sehogy.

Persze, túlzok, hallottam már barátságos pulikról, bár még sosem találkoztam ilyennel. Barátságos alatt olyan kutyát értek, aki ha meglátja/meghallja az ismerkedni vágyó embert, közelebb megy, megszaglássza, megsimogattatja magát, stb. Szóval úgy viselkedik, mint a legtöbb labrador. Tapasztalatom szerint a pulik nem ilyenek, nem szeretnek idegenekkel ismerkedni és ha valaki bepróbálkozik, kitérnek előle. Ha viszont erre nincs vagy korlátozott lehetőség van (zárt helyiség, póráz, stb.) akkor a morgás és ugatás a következő lépés. 

Hosszú válasz: nagyon óvatosan

A legjobb ezért, ha csak nagyon finoman közelítünk egy pulihoz, ne nézzünk a szemébe (ha látszik), ne nyújtsuk a feje fölé a kezünket és ne hajoljunk fölé. Ha van nálunk bármi, ami gyanús lehet (szatyor, hátizsák, bot, ernyő), azt ne nagyon mozgassuk.

Pár normál hangerővel kimondott üdvözlő szó után célszerű megvárni, hogy a kutya lépjen közelebb. Ha láthatóan szaglászni akar, kicsit felé mozdíthatjuk a kézfejünket, de csak lassan és úgy, hogy az alkarunk csak minimálisan mozduljon el a combunktól. (Alap, hogy az ismerkedő gesztus előtt mindkét kezünk lazán lógjon az oldalunk mellett). Ha a kutya nem kezdeményez, feladhatjuk. Lehet, hogy a gazdája rá tudja beszélni, hogy hagyja megsimogatni magát, de az nem az igazi és kockázatos is.

Ha viszont az ismerkedő szimatolás megvolt, a kutya viselkedésén múlik, hogy érdemes-e megpróbálkozni a simogatással, én csak akkor lépem meg ezt, ha a kuty kifejezetten közeledik, ha nem, akkor ennyi volt.

Első simogatáshoz szerintem a kutya oldala a legjobb hely: látja, mit csinálunk, ez a terület nem érzékeny, szinte biztosan tudhatjuk, hogy nem érintünk meg egy fájdalmas pontot (ellentétben például a fül környékével). Az első érintés csak két-három másodpercig tartson, ne akarjuk azzal a lendülettel végigsimítani a kutyát, akármennyire mókás a bunda tapintása. 

Aki idáig eljut egy pulival (leszámítva a legendákban szereplő szuper barátságos példányokat) az már gratulálhat magának :) .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

belekotty 2015.04.22. 12:55:02

Nálam 5. éve van egy puli. Beköltözött a kertbe. A kaját elveszi kézből, de az 5 év alatt még megsimogatni nem tudtam.

Válasz erre 

Rastafan 2015.04.22. 14:48:06

@belekotty: :) ők már csak ilyenek, nagyon rendes tőled, hogy eteted.

Válasz erre 

NoOne 2015.04.23. 10:58:51

Érdekes, világ életemben állatok (is) voltak körülöttem "városi ember" létemre. Nem volt köztük sok a puli, de azért akadt, de csak néhány volt közömbös vagy elutasító, pláne, ha velem is volt kutya. Általában kb. negyed-fél óra múlva már lehetett hasat vakargatni, és tény és való, nincs csodálatosabb, mint a nagy szembe lógó bunda alól kimosolygó sötétbarna szemek, és a vigyorgó, követelő tekintet, hogy még-még "légyszi"... Annál is inkább, mert a fekete óriás-schnauzerére nagyon hasonlít. Aki nem volt féltékeny típus.

Válasz erre 

Mr. Neutron 2015.04.23. 13:55:14

A volt barátnőmék szüleinek volt pulija és mindig frusztrált, hogy nem barátkozott velem, pedig az utcájukban az összes többi (nem puli) kutyával nagy haverságban voltam. Most már értem, hogy talán nem bennem volt a hiba. :)

Válasz erre 

wannacsi 2015.04.24. 09:27:50

Hozzánk 7 éve költözött be az utcáról egy puli, és kb. fél évbe telt, mire hagyta magát szeretgetni. Azóta akkora szerelembe estünk a pulival, amilyet elképzelni sem tudtunk... Ő pl. más puliktól eltérően emberekkel nagyon barátságos, inkább a kutyákkal vadabb.
Sajnos tavaly kezdődő vesebetegsége miatt hirtelen megvakult, azóta küzdünk a veseproblémájával, de így betegen sem cserélnénk le másikra.

Válasz erre 

pythonozok · http://visszabeszelo.blog.hu 2015.04.24. 09:51:26

@belekotty: egyébként érdekes, hogy az ember azt hinné, a komondor egy nagyra nőtt puli. Ugyanakkor azok a komondorok, amelyekkel találkoztam (bemutatón, kiállításon) kifejezetten barátságosak voltak. Mekkora élmény volt látni, hogy van szemük! :)))

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: