Amikor hathetesen elhoztuk vidékről, az egész kutya elfért az alkaromon, Oz élete eddigi három évét ugyanabban a lakásban töltötte, úgyhogy nem kicsit aggódtam a költözés miatt, de végül egész jól átvészeltük. Remélem, hogy a tervezés és felkészülés is szerepet játszott ebben, erről szól ez a poszt.

Felkészülés - az emberi erőforrások

Amint kiderült a költözés dátuma, és elkezdtük szervezni a dolgot, kutya ügyben is tettünk lépéseket.

Először is megoldottuk, hogy a költözés napjától a következő hét végéig szabadságot vettem ki. Ez természetesen csak részben szólt a kutyáról, de biztos voltam abban, hogy az új lakásban töltött első pár napban mindenki kellően feszült és elfoglalt lesz, a kutyát viszont nem célszerű egyedül hagyni.

Persze, a költözés napja a legdurvább, egész nap nyitva az ajtó, jönnek-mennek a rakodók, meg mi is, egy perc nyugalom nincs. A legjobb megoldásnak azt tartottam, hogy a kutya gyakorlatilag az egész procedúrából maradjon ki; reggel megérkezett barátja, M. Hibou, és szépen elvitte egy jó hosszú sétára, illetve a kutyának már ismerős saját lakásába, ahol nyugodtan elvoltak, amíg az őrültek háza többé-kevésbé véget ért.

Felkészülés - segédeszközök

 Új környezet, új tárgyak, új emberek - stresszes helyzet a kutyának, de van pár dolog, amivel csökkenthető a feszültség. A kutyák erősen szagvezéreltek, ami a segítségünkre lehet, és mi ki is használtuk ezt a lehetőséget. Először is gondosan nem mostuk ki a számára fontos tárgyakat: (párna, takaró, játékok, stb.) Ez nem nagy trouvaille, minél erősebben érzi a saját szagát az ismert holmikon, annál könnyebben azonosítja ezeket az otthonnal. Ügyeltünk arra, hogy ezek közül mindent magunkkal vigyünk egy kupacban, különös tekintettel az etető-itató edényekre.

Emellett vettünk egy izgalmas új játékot, amit a berendezkedés után kapott meg, amikor először hagytuk magára pár percnél hosszabb ideig.

Ebben a plüss kockában négy sípolós labda van, és az egész elég nagy ahhoz, hogy jól tele lehessen tömködni más játékokkal, törölközővel, és persze jutalomfalattal, amit aztán a kutya kihorgászhat a réseken át. A beszoktató játék kiválasztásánál szempont volt, hogy puha legyen, lehetőleg sokáig lefoglalja a kutyát, és úgy játszhasson vele, hogy azzal ne zavarja az alsó szomszédot. A cucc kitűnően vizsgázott, Oz azóta is szívesen játszik vele.

Ha ez nem lenne elég, beszereztem egy DAP nyakörvet is, amit január 31-én délelőtt adtam rá, hogy már a szilveszteri para idején is kifejthesse hatását. Persze nem tudhatom, mit lett volna, ha nem hordja a kutya az elmúlt egy hónapban. Az viszont biztos, hogy ezúttal megúsztuk a tüzelés után rendszeresen jelentkező, és éppen január elején "esedékes" álterhességet, és a költözés után is nagyon hamar megnyugodott, átaludta az éjszakákat, stb. A feromon kutyákra gyakorolt nyugtató hatása igazolt, ez a nyakörv pedig erős, szagtalan, és praktikus, hiszen folyamatosan adagolja a hatóanyagot anélkül, hogy bármiben is zavarná a kutyát, vagy minket. 

Az új lakásban

Amennyire lehetséges, igyekeztünk a megszokott környezetet biztosani a fekvőhellyel, a játékokkal, és ami szintén fontos: a rendszerességgel. Például a kutya minden nap az esti séta után kap enni, és inni ugyanabból a tálból, nagyjából ugyanabban az időben. Ahogy a saját napi rutinunkat is igyekeztünk fenntartani, úgy a kutyáéról is gondoskodtunk. 

A nagy kérdés az volt, mi történik, ha egyedül marad. Szerencsére a rombolás teljesen távol áll tőle, de előfordult, hogy jó hangosan csaholni kezdett, ha új helyen maradt egyedül. Hogy ezt elkerüljük, eleinte csak pár percre hagytam magára, pl. amíg levittem a szemetet. Ilyenkor mindig elhangzott a szokásos "nemsokára jövök, vigyázz a házra", és miután konstatáltam, hogy csendben megvárta, amíg visszaérek, nagy dícséret és jutifalat osztás következett.

Pár nap múlva, amikor el kellett mennünk ügyintézni, az volt a terv, hogy elvisszük a kutyát, és az egyikünk vár, míg a másik adminisztrál. Amikor készülődtünk, konstatáltuk, hogy a kutya nyugodtan fekszik a szokásos helyén, és eszébe sem jut, hogy az ajtóban tolongjon, egyszerűen számított arra, hogy itthon hagyjuk. Ennek örömére szép halkan le is léptünk, és csak a folyosón örömködtünk, hogy milyen okos kutyánk van, ő pedig békésen végiszundikálta a délelőttöt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.