A napokban jelent meg a hír, hogy egy pitbull leharapta egy kisgyerek fülét, miután veszélytelennek nyilvánították annak ellenére, hogy hasonló esete volt korábban. A harci kutyák ügyében az állatvédelem elvakult művelése, és az "irtsuk ki az összeset" mentalitás csatázik évek óta, de nem sok szó esik arról, hogyan lehetne valójában megoldani a problémát.

 Sok kis harapás

Kezdjük a számokkal: nemzetközi szinten semmi nem igazolja, hogy a harci kutyák (pitbull, staffordshire terrier, stb.) többször támadnának, mint más fajták, sőt. Relatíve kevesen tartanak bull típusú kutyát, míg retrieverből, labradorból rengeteg van, így természetesen nagyobb a valószínűsége, hogy az utóbbi fajták okoznak több sérülést.

A statisztikákban a legnépszerűbb fajták szerepelnek a harapási esetlisták élén, de a felmérések a módszertanuk miatt alkalmatlanok arra, hogy felderítsék: valóban hajlamosabbak-e a támadásra a harci kutyák. Ugyanakkor ezek a fajták erősen harapnak és hajlamosak a zsákmányolásra (erről bővebben lejjebb), nagyobb eséllyel okoznak komoly sérüléseket, mint más fajták, emiatt gyakrabban kerülnek be a híradásokba. 

Ostobaság a topon

" Egy hatéves vásárhelyi kisfiú fülét harapta le minden előzmény nélkül az a kutya, amely szilveszterkor Makón egy földön fekvő emberre támadt."

Először is hadd gratuláljak a Délmagyar újságíróinak ezért a szuper oximoronért, amely tökéletesen jellemzi a pitbull\ harci kutya helyzet hazai kezelését. A cikkben szereplő kutyáról bebizonyosodott, hogy hajlamos rátámadni a földön fekvő emberre, akit nyilvánvalóan prédának néz. Az állatvédők megakadályozták az elaltatását, de arról már nem esik szó, hogy megpróbálták-e tesztelni a viselkedését, tréningezni, és főleg: tájékoztatni a gazdát arról, hogy milyen helyzeteket tanácsos elkerülnie. Magyarországon nincs protokoll a balesetet okozó kutyák társadalomba való visszaengedésére, és természetesen pénz sincs az ilyen típusú programokra. Egy dolog, hogy a gazda nem fogta fel, hogy a kutyája zsákmányoló ösztöne újra balesethez vezethet, a nagyobb gond az, hogy "papírt kapott róla", hogy a kutyája nem veszélyes. 

Veszélyes örökség

Azzal kezdtem, hogy a harci kutyák ügyében szélsőges, és érzelmektől fűtött vita zajlik, de a megoldáson senki nem gondolkozik. Szerintem ennek az első lépése az lenne, hogy szembenézzünk a ténnyel: a bull típusú kutyák őseit - mint a nevük is mutatja - eredetileg azért tartották, hogy az orruknál fogva megragadják, és addig fogják a bedühült, kiszabadult bikákat, amíg "megadták magukat", és vissza vihették őket az istállóba, vagy ahova éppen akarták.

Angliában valószínűleg már a XI. században elterjedtek a "bull biter" kutyák, amelyek ekkor még nem alkottak egységes fajtákat. A klasszikus bikafogó munka mellett hamar elterjedtek a viadalok, ahol a kutyákat vermekben (pit) szándékosan ráuszították a bikákra.

A bikafogást a XIX. században betiltották, de -ahogy az várható volt - a kutyaviadalok folytatódtak, ezúttal már bika nélkül. Az illegális viadalok rendezése nagy üzlet, a bűnözők úgy szelektálják a kutyákat, hogy csak a legerősebb, legagresszívabb állatok maradjanak életben. A bull kutyákat a britek honosították meg az Egyesült Államokban, ahol terelő, és munkakutyaként kezdték el dolgoztatni őket, a népszerűségük az első világháborút követően nőtt (fent láthatjátok a világháborús propaganda plakátot, amin a pitbull az amerikai erőt szimbolizálja), ugyanakkor az Amerikai Kennel Klub a harci örökség miatt csak 1936-ban ismerte el önálló, amerikai fajtaként a pitbullt.

A mai "harci kutya" fajták sokban eltérnek egymástól, de általánosságban elmondható, hogy izmosak, a szőrük rövid, a koponyájuk a testméretükhöz képest nagy, jókor helyet biztosítva a harapás erősségét meghatározó izmok feltapadásának (bár harapáserősségben elmaradnak a rottweilerek és a németjuhászok mögött). 

A pitbull, aki nem tudja, mit jelent, hogy "ereszd"

A napokban a parkban szóba elegyedtem egy pitbull tulajdonossal, miután láttam, hogy minden alkalommal a nyakörvénél fogva felemeli a kutyáját, miután az visszahozta a labdát. Mint kiderült, a kutya állítólag semmilyen kérésre nem adja vissza a labdát, ezért kell ezzel a "fojtogatásos" módszerrel megszerezni tőle. A gazda állította, hogy próbálkozott jutalomfalattal, másik labdával, de semmi eredmény. Mint mondta, a tenyésztőt is kérdezte erről, aki csak annyit mondott, ez ilyen zsákmányolós kutya. Nem merült fel, hogy megpróbálta-e következetesen, kölyökkortól megtanítani a kutyának az "ereszd" parancsot.

Ez az egyébként jóindulatú ember, aki hobbikutyaként tart pitbullt, nagy valószínűséggel egy időzített bombán ül, és mindent megtesz azért, hogy az időzítő tovább ketyegjen. Elég egy rossz helyzet, a kutya megharap egy másik kutyát vagy embert, és a gazdája hiába próbálja majd a nyakörvét szorongatni vagy elcibálni az állatot. El tudjátok képzelni, hogy a kutyát a nyakörvénél fogva emelgeti, miközben Mari néni karja az állat szájában van?

Rengeteg felkészületlen ember tart kutyát az országban, és ennek sok harapás az eredménye. Az esetek többsége azért sikkad el, mert nem történik maradandó sérülés, a legtöbb kutya harapás után enged. De mihez vezet, ha inkompetens, ostoba emberek tartanak erős zsákmányoló ösztönnel rendelkező kutyákat, amelyek fölött nincs kontrolljuk? Mihez vezet, ha következmények nélkül működhetnek a kutya szaporítók, és a fajták idegrendszeri stabilitását nem ellenőrzi senki a legális tenyésztésben sem? 

Csak a tudatos fajtagondozás, és a gazdák felkészítése jelenthet megoldást a mostani helyzetre, de semmilyen jel nem utal arra, hogy ez megvalósulhat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pargendity Özséb 2016.04.21. 17:40:08

Az, hogy a tudósításban nem esett szó a rehabilitációról, illetve a gazda tájékoztatásáról, még nem jelenti azt, hogy nem volt ilyen. Csak úgy nem annyira szenzáció.
Amúgy egy jó genetikájú, megfelelően nevelt bull maga a csoda. Mármint kutyának.

Válasz erre 

Rastafan 2016.04.22. 11:53:02

@Pargendity Özséb: Szerintem ez a hír semmiképpen nem szenzáció, ez egy tipikus eset. Ismerve a hazai állatvédő szervezetek anyagi, és emberi erőforrásbeli lehetőségeit, akkor lennék meglepve, ha sort kerítettek volna rehabilitációra. Más kérdés, hogy ha volt is ilyen, nem járt sikerrel, de sajnos valószínűbbnek tartom, hogy nem volt rá lehetőség.

Válasz erre 

Pargendity Özséb 2016.04.22. 21:07:36

@Rastafan: Akkor félreérthető voltam. A kutyát megfigyelték, gondozták, majd kiadták a gazdának. "Emberek közé csak szájkosárral menjen!" megjegyzéssel. Egy rehab amúgy is csak a gazdánál lesz teljes, pontosabban neki kell folyamatosan végezni. Soha sem lesz befejezve, éppen úgy, mint bármely más kutya nevelése.

Válasz erre 

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.05.19. 09:37:40

Ismerek két "pitbullt". (Azt hiszem, staffordshire mindkettő)
Úgy ismerkedtem össze velük, hogy a bolt bejárata előtt álltak, ahová be akartam menni.
A kisebbik (lány) odajött, hagytam, hogy megszaglássza a kezem, a következő pillanatban, mint egy kéjenc macska, hanyattdobta magát, hogy akkor most simogassam a hasát :D
Egy ideje meg ha meglát, száz méterről is odarohan, üdvözölni, de valahogy úgy viselkedik, mintha félne tőlem.
A nagyobb meg egyszerűen közönyös. Ha a kezem nyújtom megszagolja, simogatni is hagyja magát, de amolyan "ha neked ez kell, csináld" stílusban :)

Válasz erre 

Aranyi Gábor 2016.06.11. 23:55:20

@Hóhér az utolsó barátod: A pitbull és a vizsla pl. "labilis, túlhúzott" lény (nem kutya!)... Ha szeretik őket, megfognak és elhoznak bármit a gazdinak... Az őrzővédőként(amíg tilos nem lett...) foglalkoztatott pitek az összes őrt családtagnak tekintik, bármelyikkel elmennek, játszanak, hízelegnek (pocivakarás stb). A vizslák is... Annyi a különbség, hogy a mi pitünknek szólni kellett előre: "de SZÉP OKOS KUTYA" - ha ezt hallotta, kihúzta magát, és bárki megsimogathatta. Volt kétéves, elgügyögte a szépokost, átölelte és megszorította pit nyakát... Anyuka helyben bepisilt... A vizslát viszont nem simogathatja bárki, csak akiről Ő eldönti... Ha szerinte NEM, akkor jobb, ha nem nyúlkál felé senki... Nevelni kell a velünk élő állatokat. SZERETETTEL, odafigyeléssel, rendszeres, odaadó foglalkozással. Valóban, mintha "nagy", szőrös (kamasz)gyerekek lennének. (Tudom, ettől szoktak a szezármilán-hívők sikítófrászt kapni, de lexarom.) Ja, zsákmány! Kissrác sírt, h. lehozta a tengerimalacát, az meg elszaladt, megkerestethetné-e a kutyával(a pittel...), háááát... A kutya a "keresés" szóra merően nézett rám, majd a gyerekre. Bólintottam. Egy ugrás, és egészen óvatosan letette a lábát VALAMIRE a bozótban. A srác odament - OKOS KUTYA -, felemelte a pit lábát, kivette alóla az élő tengerimalacot... Soha nem tanítottuk ilyesmire... A kutyákkal nyugodt, határozott hangon kell beszélni... Kaptam én már el olyan KUVASZ pórázát, akit a két lábára sánta néni hozott le, és hevesen ugatva "kilépett" rám, hogy védje a nénit... Igaz, előtte két percig azért csak beszéltem hozzá... A honi kutyák 99 %-a ért magyarul, ami azért érdekes, mert a gazdák kb. feléről ezt nem merném ilyen határozottan állítani... XD

Válasz erre 

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.06.12. 09:17:57

@Aranyi Gábor: no igen. Engem egy macskával vert meg az ég, de néha még ő is meglep azzal, hogy sokszor úgy csinál, mintha értené amit mondok neki. Más kérdés, hogy általában tojik rá, de ez tipikusan a szelektív süketség tünete. :D
Kutyákkal sajnos csak annyi kapcsolatom van, hogy ha az utcán odajön, akkor hagyom neki, hogy csináljon amit akar.

Válasz erre 

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.06.12. 09:22:33

@Aranyi Gábor: Ceasar Milan... hát igen. Sokáig úgy voltam vele, hogy 100%-ban elfogadtam amit mond. Sok esetben segített is abban, hogy a gazdák által vadnak tartott kutyákkal haverkodni tudjak, de ez a falka felfigás... azért egy kutya sokkal értelmesebb annál, hogy falkatagként kezeljük. Ahogy azt is kizártnak tartom, hogy ne tudna különbséget tenni ember és kutya között.

Válasz erre 

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.06.12. 17:13:35

@Aranyi Gábor: egy órája történt. Sétálunk a kertes házak közt. Az egyik udvarban egy jókora pitbull, morcos pofával, csapkodó farokkal. Minket bámul. Párom rögtön rám szól, hogy nehogy odamenjek... látszik, mennyire nem ért a kutyákhoz. :D
Két lépést tettem a kutya felé, a farokcsapkodás már csóválásra váltott.
Mire odaértem, már kaparta a drótkerítést, hogy ő akkor most jönne kifelé. A kezem odatartottam az orra elé, hogy szimatolja meg, ez a lökött kutya meg összenyalta. :D
Szegénykém nagyon magányos lehet, mert szabályosan sírt amikor tovább mentem. :(

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: