A kutya kiválóan bírta a költözést, sőt, szerintem legalább olyan jól érzi magát az új lakásban, mint a régiben, annak ellenére, hogy sokkal kisebb a hely.

Szeretném azt hinni, hogy a professzionális előkészületeknek volt köszönhető, hogy gyakorlatilag problémamentesen vészeltük át a költözést, de valójában a kutya jó természete és a megfelelő körülmények segítettek. Az első pár napban valószínűleg azt gondolta, hogy ez egy utazás, és mivel a kedvenc tárgyai vele voltak, csak akkor aggódott, ha úgy gondolta, hogy magára akarjuk hagyni. Elkísért minket a fürdőszobába, és mindent szemmel tartott, az éjszakákat viszont nyugodtan végigaludta.

Ahogy múltak a napok, és mi még mindig nem utaztunk vissza a régi lakásba, viszont meglátogattak minket a tágabb értelemben vett falka tagjai, a kutya fokozatosan megértette, hogy itt fogunk maradni (hiszen ők jöttek, és mentek, mi pedig maradtunk a lakásban). Nem egészen egy hét múlva már nyugodtan punnyadt a helyén, és nézte, ahogy elindulunk, már nem aggódott amiatt, hogy egyedül marad egy idegen helyen. Pár méltatlankodó vakkantástól eltekintve csöndben kibekkelte, amíg elmentünk és szerintem nyugodt is maradt. Ezt abból gondolom, hogy hazaérkezéskor többször csak félálomban ballagott elénk, biztos, hogy szundikált, szóval nem ajtó mögött görcsölve töltötte az időt, amíg nem voltunk otthon.

Mostanra kialakult a napirendje, délelőtt általában bevonul a kisszobába a saját (hát igen) karosszékébe, ahonnan szemmel és füllel tarthatja, mi történik a lakás többi pontján, de ugyanakkor eléggé szeparálódik ahhoz, hogy pihenni tudjon. A házbeli jövés-menésre persze morog néha, főleg esténként, amikor amúgy is reaktívabb, de csak nagyon ritkán ugat. Szóval a projekt sikerrel zárult.

Ha megkérdez valaki, mi a legfontosabb szempont egy kutya kiválasztásakor, egyértelmű a válasz: a stabil idegrendszer. A túltenyésztés egy csomó egészségügyi problémát, emésztési rendellenességet okoz, de a legrosszabb, hogy ideggyenge kutyákat produkál. Ezek azok a kutyák, amik széttépik a lakást, ha egyedül maradnak fél órára, vagy képtelenség megfékezni őket az állatorvosnál. Jellemzően ők azok, akik állandóan ugatnak a szabadban, felugrálnak az emberekre, stb. Ennek csak egyik része a rossz nevelés, és a rendszertelen tartás, a nagyobb gond az, hogy ezek a kutyák szinte képtelenek lazítani és nyugodtan, megfigyelőként létezni egy-egy új helyzetben. Ez nagyon komoly gond ma Magyarországon, és ennek fényében különösen tudom értékelni, hogy Oz ilyen laza, nyugodt és magabiztos kuty, mert nagyon megkönnyíti az ember életét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.