2015.04.21. 15:08
Hogyan üdvözöljünk egy pulit?
Még mindig kommenteltek egy régi, a kutyák üdvözléséről szóló posztot, úgyhogy most írok pár szót arról, szerintem hogyan érdemes köszönni az egyik legnehezebb esetnek, a pulinak.
Rövid válasz: sehogy.
Persze, túlzok, hallottam már barátságos pulikról, bár még sosem találkoztam ilyennel. Barátságos alatt olyan kutyát értek, aki ha meglátja/meghallja az ismerkedni vágyó embert, közelebb megy, megszaglássza, megsimogattatja magát, stb. Szóval úgy viselkedik, mint a legtöbb labrador. Tapasztalatom szerint a pulik nem ilyenek, nem szeretnek idegenekkel ismerkedni és ha valaki bepróbálkozik, kitérnek előle. Ha viszont erre nincs vagy korlátozott lehetőség van (zárt helyiség, póráz, stb.) akkor a morgás és ugatás a következő lépés.
Hosszú válasz: nagyon óvatosan
A legjobb ezért, ha csak nagyon finoman közelítünk egy pulihoz, ne nézzünk a szemébe (ha látszik), ne nyújtsuk a feje fölé a kezünket és ne hajoljunk fölé. Ha van nálunk bármi, ami gyanús lehet (szatyor, hátizsák, bot, ernyő), azt ne nagyon mozgassuk.
Pár normál hangerővel kimondott üdvözlő szó után célszerű megvárni, hogy a kutya lépjen közelebb. Ha láthatóan szaglászni akar, kicsit felé mozdíthatjuk a kézfejünket, de csak lassan és úgy, hogy az alkarunk csak minimálisan mozduljon el a combunktól. (Alap, hogy az ismerkedő gesztus előtt mindkét kezünk lazán lógjon az oldalunk mellett). Ha a kutya nem kezdeményez, feladhatjuk. Lehet, hogy a gazdája rá tudja beszélni, hogy hagyja megsimogatni magát, de az nem az igazi és kockázatos is.
Ha viszont az ismerkedő szimatolás megvolt, a kutya viselkedésén múlik, hogy érdemes-e megpróbálkozni a simogatással, én csak akkor lépem meg ezt, ha a kuty kifejezetten közeledik, ha nem, akkor ennyi volt.
Első simogatáshoz szerintem a kutya oldala a legjobb hely: látja, mit csinálunk, ez a terület nem érzékeny, szinte biztosan tudhatjuk, hogy nem érintünk meg egy fájdalmas pontot (ellentétben például a fül környékével). Az első érintés csak két-három másodpercig tartson, ne akarjuk azzal a lendülettel végigsimítani a kutyát, akármennyire mókás a bunda tapintása.
Aki idáig eljut egy pulival (leszámítva a legendákban szereplő szuper barátságos példányokat) az már gratulálhat magának :) .
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
belekotty 2015.04.22. 12:55:02
NoOne 2015.04.23. 10:58:51
Mr. Neutron 2015.04.23. 13:55:14
wannacsi 2015.04.24. 09:27:50
Sajnos tavaly kezdődő vesebetegsége miatt hirtelen megvakult, azóta küzdünk a veseproblémájával, de így betegen sem cserélnénk le másikra.
Utolsó kommentek