A múltkor a vészhelyzetekhez használt tubusos májasról esett szó, most jöjjön a futtató- és kirándulás kompabilis kedvenc jutalomfalat, a Bosch Fruitees, egy pohárnyi aroma-, színezőanyag- és cukormentes rágócsontocska.

Ezt a jutifalatot is úgy találtam meg, hogy elkezdtem a szokásosnál érdekesebb, zöldséges-gyümölcsös verziókat keresni, amiket magammal tudok vinni egy kirándulása, és ami elég vonzó a kutyának ahhoz, hogy tartósan motiválni lehessen vele. Ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a standard jutifalatok nem igazán érdeklik Ozt, olyannira, hogy ha kint vagyunk, sokszor el sem fogadja, inkább tovább szaglászik és szaladgál. 

A Bosch Fruitees almás változatát viszont nagyon szereti, ezek a pici csont alakú falatok a gyártó leírásához híven félnedvesek (nedvességtartalmuk 28 százalék), szóval elég puhák és aromásak ahhoz, hogy hosszas zsebben cipelés után is élvezetes legyen elfogyasztani, nem olyan kőkemény ropogtatnivalók, mint a legtöbb jutifalat. A falatok egész picik, gyakorlatilag két harapással lenyelhetőek - nem véletlenül. Ezt a jutifalatot kifejezetten tréningezésre gyártja a Bosch, így a kutya nem rágódik egy fél órát, megkapja és máris jöhet a következő feladat.

A csomagoláshoz használt pohár könnyen visszazárható és tényleg szépen megőrzi a cucc aromáját. Az ára elég magas, 800 forint körül mozog egy 20 dekás adag, ez viszont nagyon sokáig elég.

Ami az összetételt illeti: 20 százalék friss hússal készül, de összfehérje tartalma elég magas, 20,5 százalék, zsírtartalma viszont csak 5 százalék.

Összetevők:
Alma:
Gabona, hús és állati melléktermékek (min. 20% friss szárnyas), burgonya (szárított), burgonyafehérje, borsó (szárított), borsófehérje, gyümölcsök (min. 4% alma, szárított), májliszt, zselatin, cellulózrostok, nátrium-klorid, dikalcium-foszfát.
Banán:
Gabona, hús és állati melléktermékek (min. 20% friss szárnyas), burgonya (szárított), burgonyafehérje, borsó (szárított), borsófehérje, gyümölcsök (min. 4% banán, szárított), májliszt, zselatin, cellulózrostok, nátrium-klorid, dikalcium-foszfát.
Homoktövis:
Gabona, hús és állati melléktermékek (min. 20% friss szárnyas), burgonya (szárított), burgonyafehérje, borsó (szárított), borsófehérje, gyümölcsök (min. 4% homoktövis, szárított), májliszt, zselatin, cellulózrostok, nátrium-klorid, dikalcium-foszfát.

Adalékanyagok:
Tápértékkel rendelkező adalékanyagok::
A-vitamin(5.000 NE/kg), D3-vitamin (500 NE/kg), E-vitamin (40 mg/kg), réz [mint réz(II)-szulfát, pentahidrát] (12 mg/kg).
Technológiai adalékanyagok:
Antioxidánsok, tartósítószerek.

Még mindig kommenteltek egy régi, a kutyák üdvözléséről szóló posztot, úgyhogy most írok pár szót arról, szerintem hogyan érdemes köszönni az egyik legnehezebb esetnek, a pulinak. 

Rövid válasz: sehogy.

Persze, túlzok, hallottam már barátságos pulikról, bár még sosem találkoztam ilyennel. Barátságos alatt olyan kutyát értek, aki ha meglátja/meghallja az ismerkedni vágyó embert, közelebb megy, megszaglássza, megsimogattatja magát, stb. Szóval úgy viselkedik, mint a legtöbb labrador. Tapasztalatom szerint a pulik nem ilyenek, nem szeretnek idegenekkel ismerkedni és ha valaki bepróbálkozik, kitérnek előle. Ha viszont erre nincs vagy korlátozott lehetőség van (zárt helyiség, póráz, stb.) akkor a morgás és ugatás a következő lépés. 

Hosszú válasz: nagyon óvatosan

A legjobb ezért, ha csak nagyon finoman közelítünk egy pulihoz, ne nézzünk a szemébe (ha látszik), ne nyújtsuk a feje fölé a kezünket és ne hajoljunk fölé. Ha van nálunk bármi, ami gyanús lehet (szatyor, hátizsák, bot, ernyő), azt ne nagyon mozgassuk.

Pár normál hangerővel kimondott üdvözlő szó után célszerű megvárni, hogy a kutya lépjen közelebb. Ha láthatóan szaglászni akar, kicsit felé mozdíthatjuk a kézfejünket, de csak lassan és úgy, hogy az alkarunk csak minimálisan mozduljon el a combunktól. (Alap, hogy az ismerkedő gesztus előtt mindkét kezünk lazán lógjon az oldalunk mellett). Ha a kutya nem kezdeményez, feladhatjuk. Lehet, hogy a gazdája rá tudja beszélni, hogy hagyja megsimogatni magát, de az nem az igazi és kockázatos is.

Ha viszont az ismerkedő szimatolás megvolt, a kutya viselkedésén múlik, hogy érdemes-e megpróbálkozni a simogatással, én csak akkor lépem meg ezt, ha a kuty kifejezetten közeledik, ha nem, akkor ennyi volt.

Első simogatáshoz szerintem a kutya oldala a legjobb hely: látja, mit csinálunk, ez a terület nem érzékeny, szinte biztosan tudhatjuk, hogy nem érintünk meg egy fájdalmas pontot (ellentétben például a fül környékével). Az első érintés csak két-három másodpercig tartson, ne akarjuk azzal a lendülettel végigsimítani a kutyát, akármennyire mókás a bunda tapintása. 

Aki idáig eljut egy pulival (leszámítva a legendákban szereplő szuper barátságos példányokat) az már gratulálhat magának :) .