Én sajnos nem rajzolok olyan jól, mint Lili Chin, de összehegesztettem két képet, hogy megmutassam, mi a különbség egy lazán ácsorgó és egy feszült kutyus között. Sokan úgy gondolják, ez teljesen világos, és fölösleges ilyesmivel foglalkozni, de sajnos naponta bebizonyosodik, hogy nem így van.

Természetesen most is Őpuliságát hozom fel példaként, hiszen őt látom a legtöbbször. Ha idegennel találkozik, az esetek legalább felében a testbeszédével jelzi, hogy nem szeretné, ha közelednének hozzá, mégis egy csomószor előfordul, hogy nekem kell lebeszélnem az embereket arról, hogy közelebb jöjjenek. Ilyenkor nekem kell arrébb húzódnom vagy továbbmennem, mert biztos, hogy Oz nem gondolja meg magát, őt nem lehet lebeszélni arról, hogy tartson valakitől. Ha az utcán, pórázzal sétálunk, akkor általában áthívom a kutyát a delikvenssel átellenes oldalamra, hogy a közeledő ember és közte legyek, de nem kevesen vannak, akiknek ilyenkor sem esik le a tantusz, csak amikor meghallják a morgást.

A gyönyörű goldie a fenti bal oldali képen szerintem valamilyen vadat figyelhet, az biztos, hogy az egész idegrendszere ki van hegyezve. Ez a testtartás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya támadni fog, de az is tuti, hogy nem barátkozásra van hangolva, ha odamegyünk hozzá, valószínűleg elhúzódik vagy hátrébb lép. 

A jobb oldalon viszont egy relaxáló, simizésre kész kutya néz ránk, a semleges fültartás, a lazán nyitott száj és a leengedett farok jelzi, hogy nyugodtan közelebb mehetünk és bemutatkozhatunk, illetve elmélyíthetjük a barátságot. A kutyák nem mosolygnak abban az értelemben, mint mi, de a lazán felfelé ívelő, kicsit nyitott száj egyértelműen a barátságosság jele. 

A brit RSPCA (állatvédő liga) a blogon már korábban is szereplő grafikust, Lili Chint kérte fel arra, hogy készítsen egy egyszerű rajz sorozatot arról, mit üzennek a testbeszéddel a kutyák. Nekem a legjobban az tetszik, hogy Lili rajzaival látványosan megmutatja, mi a különbség egy lazán és érdeklődve váró és egy feszült, ideges kutya között. Az emberek többsége értelmezni tudja a morgást, a vicsorgást, de az agresszió egyértelmű jeleinek hiányában nem mindenki képes megállapítani, hogy egy kutya valóban barátságos, vagy ideges és nem szeretné, ha közelednénk hozzá.

Első sor: A boldog kutya:

1. Laza test- és szájtartás, lesimuló bunda, normál méretűre nyitott szemek, farokcsóválás.
2. Játékra hívás: a fenék a magasba emelkedik, farokcsóválás, normál méretű szemek és normál fültartás, esetleg izgatott ugatás
3. Lesimuló szőr, figyelmes, érdeklődő arckifejezés, lazán tartott, nyitott száj, a testúly egyenletesen oszlik el mind a négy lábon.

Második sor: Az aggódó kutya

1. A kutya lesunyja magát: a normálisnál alacsonyabban tartja magát, a fülek hátracsapva, a farok a lábak közé húzva, ásítozás
2. A kuta fekszik, kerüli a szemkontaktust, fülek hátrasunyva, ideges szájnyalogatás
3. A kutya leeresztett fejjel, hátracsapott füllel ül, kerüli a szemkontaktust, ásítozik, emeli a lábát.

Harmadik sor: A dühös kutya

1. A kutya a mellső mancsokra helyezi a testsúlyt, a fülek és a farok mereven felcsapva, a szőr felborzolódik, a pupillák kitágulnak, az orr ráncolódik (domináns agresszió - a szerk.)
2. A kutya farkát behúzva összegörnyedve fekszik, a fülek hátracsapva, vicsorog (félelmből eredő agresszió - a szerk.).
3. A kutya a szokásosnál lejjebb ereszkedve, a testsúlyát a hátsó lábakra terhelve áll, a fejét felemeli, a száj nyitva, az ajkak feszes felhúzva megmutatják a fogakat, a tekintet fenyegető és merev, morgás.