A kutya kiválóan bírta a költözést, sőt, szerintem legalább olyan jól érzi magát az új lakásban, mint a régiben, annak ellenére, hogy sokkal kisebb a hely.

Szeretném azt hinni, hogy a professzionális előkészületeknek volt köszönhető, hogy gyakorlatilag problémamentesen vészeltük át a költözést, de valójában a kutya jó természete és a megfelelő körülmények segítettek. Az első pár napban valószínűleg azt gondolta, hogy ez egy utazás, és mivel a kedvenc tárgyai vele voltak, csak akkor aggódott, ha úgy gondolta, hogy magára akarjuk hagyni. Elkísért minket a fürdőszobába, és mindent szemmel tartott, az éjszakákat viszont nyugodtan végigaludta.

Ahogy múltak a napok, és mi még mindig nem utaztunk vissza a régi lakásba, viszont meglátogattak minket a tágabb értelemben vett falka tagjai, a kutya fokozatosan megértette, hogy itt fogunk maradni (hiszen ők jöttek, és mentek, mi pedig maradtunk a lakásban). Nem egészen egy hét múlva már nyugodtan punnyadt a helyén, és nézte, ahogy elindulunk, már nem aggódott amiatt, hogy egyedül marad egy idegen helyen. Pár méltatlankodó vakkantástól eltekintve csöndben kibekkelte, amíg elmentünk és szerintem nyugodt is maradt. Ezt abból gondolom, hogy hazaérkezéskor többször csak félálomban ballagott elénk, biztos, hogy szundikált, szóval nem ajtó mögött görcsölve töltötte az időt, amíg nem voltunk otthon.

Mostanra kialakult a napirendje, délelőtt általában bevonul a kisszobába a saját (hát igen) karosszékébe, ahonnan szemmel és füllel tarthatja, mi történik a lakás többi pontján, de ugyanakkor eléggé szeparálódik ahhoz, hogy pihenni tudjon. A házbeli jövés-menésre persze morog néha, főleg esténként, amikor amúgy is reaktívabb, de csak nagyon ritkán ugat. Szóval a projekt sikerrel zárult.

Ha megkérdez valaki, mi a legfontosabb szempont egy kutya kiválasztásakor, egyértelmű a válasz: a stabil idegrendszer. A túltenyésztés egy csomó egészségügyi problémát, emésztési rendellenességet okoz, de a legrosszabb, hogy ideggyenge kutyákat produkál. Ezek azok a kutyák, amik széttépik a lakást, ha egyedül maradnak fél órára, vagy képtelenség megfékezni őket az állatorvosnál. Jellemzően ők azok, akik állandóan ugatnak a szabadban, felugrálnak az emberekre, stb. Ennek csak egyik része a rossz nevelés, és a rendszertelen tartás, a nagyobb gond az, hogy ezek a kutyák szinte képtelenek lazítani és nyugodtan, megfigyelőként létezni egy-egy új helyzetben. Ez nagyon komoly gond ma Magyarországon, és ennek fényében különösen tudom értékelni, hogy Oz ilyen laza, nyugodt és magabiztos kuty, mert nagyon megkönnyíti az ember életét.

Korábban írtam arról, hogy idén télen világító labda helyett lumineszkáló\fluoreszkáló játékot veszek a hajnali és esti játékokhoz. A terv bevált, a Julius K9 IDC fluoreszkáló zsínóros labdája az egyik legtartósabb, és legjobb darab, amivel eddig találkoztam.

A világítós és a zsinóros labdák általában rövidéletűek. Az elemes, LED-del szerelt játékok hamar kipurcannak, egyrészt azért, mert lemerül az elem, ami nem cserélhető, másrészt mert ha egy az enyémnél erősebb harapású kutya kaparintja meg, egy álkapocs mozdulattal szétroppantja a szerkezetet. Ez igaz a kínai boltokban kapható noname vackokra, és a márkás verziókra is, igaz, az utóbbiak tovább bírják.

A zsinóros labdákat elvileg dobálni és cibálni is lehet, a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy körülbelül egy hétnyi használat után ronggyá foszlik a zsinór, és marad a labda, amit viszont a kutya un, és hanyagol. Ebbe a kategóriába tartozik a Trixie képen szereplő terméke.  Kedvelem a gyártót, általában megbízható, akár kutya, akár hal- vagy madár felszerelésről van szó, Ez a cucc viszont nem ment át a vizsgán - mondom ezt több darab megvásárlása után. Ha az én 12 kilós kutyám ilyen gyorsan szét tudja tépni/rágni, el tudom képzelni, egy nagyobb példány mennyi idő alatt végez vele. 

De itt van a Julius K9 IDC zsinóros labda, az idei tél sztárja. Ez egy fluoreszkáló szilikonból készült, üreges kocka, amit meg lehet tölteni jutifalattal, a zsinórjánál fogva pedig lehet dobni és cibálni. Önmagában sokat mond a tény, hogy egy hónapnyi mindennapos használat után nyoma sincs rajta karcolásnak/foszlásnak. Külön jópont, hogy a nejlon zsinór lapos, és tisztítható, a labda pedig valóban jól látszik a félsötétben, elég neki minimális megvilágítás. Szóval éjszakai túrán nem sokat ér, de este a rosszul megvilágított parkban jól látható (bizonyíték erre, hogy még nem vesztettük el :) ). Mivel szabálytalanul pattog, a kutya szórakoztatóbbnak találja, mint egy hagyományos labdát, és továbbra is römmel rázza és tépi minden nap, szóval a legtöbb játékkal ellentétben még nem következett be a szokásos ráunási fázis. A maga 2 500 forint körüli árával kicsit drágább, mint a legtöbb cibálós labda, de szerintem megéri.