Az első kutya befogadása előtt célszerű tájékozódni arról, hogyan működik a kutya-ember kapcsolat. A net tele van okos tanácsokkal, most azokat a könyveket sorolom fel, amik nekem beváltak, és elég szórakoztatóak ahhoz, hogy érdemes megvenni őket.

Szerintem a kutyanevelésre remekül fel lehet készülni könyvből. Mielőtt az első kutyám megérkezett, megkaptam David Taylor Én és a kutyám című könyvét, amit nem csak akkor olvastam el, de azóta is sokszor elővettem, ha valamilyen kérdés merült fel akár a neveléssel, akár egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban. 

A könyv tömören és áttekinthetően ír a kutyatartás minden fontosabb aspektusáról a kölyök befogadásától a tenyésztésig. Külön szekció foglalkozik a népszerű fajtákkal, de talán a leghasznosabb a betegségekről szóló rész, ahol az alap információkon túl a tünetek alapján egyszerű folyamatábrákkal deríthetjük ki, mi lehet a gond. és mik azok a helyzetek, amikor azonnal orvoshoz kell fordulnunk. Könyvesboltokban és antikváriumban is beszerezhető, első kutyásoknak nagyon hasznos lehet.

Manfred Koch-Kostersitz: 400 tanács kutyakedvelőknek - nem mai csirke ez a könyv, de ami benne van, az ma is érvényes, sőt. A szerző kifejezetten haladó szellemben írta meg ezt az ügyes kis könyvet (lásd az agresszióról és a büntetésről szóló részeket). Kifejezetten kezdő gazdáknak ajánlom, mert könnyen kereshető, lényegretörő és a legfontosabb nevelési kérdésekben segít.

Csányi Vilmos minden könyve ajánlott. de ha egyet kellene kiválasztanom, ami a legtöbbet segít a mindennapi kutyázásban, az a Bukfenc és Jeromos. Az eddig említett könyvek inkább használati utasítások, konkrét helyzetekre adnak válaszokat. Ez viszont egy átfogó, mély és hihetetlenül szórakoztató elemzés a kutyák gondolkodásmódjáról, garantált az aha élmény az elolvasása után.

"Bukfenc azt is könnyen ki tudja fejezni, ha nem akar valamit. Például ha este későn még egy plusz sétára lenne kedvem és hívom, az esetek többségében vidáman szalad, de előfordul, hogy nincsen kedve és ilyenkor mozdulatlan marad, de apró farokcsóválással jelzi, hogy figyel rám. A mozdulatlanná merevedés mindig valamiféle nemet jelent, sokszor, amikor kirándulunk és útelágazásokhoz érünk elindulok valamelyiken, de kiderül, hogy Bukfenc máshova szeretne menni. Ilyenkor mereven megáll az elágazásnál és néz utánam. Ha ragaszkodom az én választásomhoz, akkor utánam jön természetesen. De, ha kedvében akarok járni, akkor visszajövök és teszek néhány lépést egy másik úton. Ha ez sem jó nem mozdul, ha viszont a számára kedvezőt választom azonnal elindul utánam."

Konrad Lorenzről eléggé megoszlanak a vélemények, engem kevésbé érdekelnek az emberi kvalitásai, mint a művei. Ez alapján úgy gondolom, hogy az Ember és kutya, és a Salamon király gyűrűje nehezen hagyható ki az etológia iránt érdeklődők életéből, de kezdő kutyások számára nem igazán nyújt segítséget, inkább tapasztalt kutyásoknak ajánlom, illetve bárkinek, aki szeretne olyan, elgondolkodtató könyveket olvasni az állatokról, amik szépirodalomként is megállják a helyüket.

Victoria, Cesar, és a többiek tevékenységéről nem érdemes írnom, mindkettejükről, és -től sok infót talál, aki szeretne. Victoria Stilwell módszere, és gondolkodásmódja közelebb áll hozzám, de könyvét még nem olvastam. A fentieket viszont igen, és mindegyiknek fix helye van, közel az éjjeliszekrényemhez.

Amikor hathetesen elhoztuk vidékről, az egész kutya elfért az alkaromon, Oz élete eddigi három évét ugyanabban a lakásban töltötte, úgyhogy nem kicsit aggódtam a költözés miatt, de végül egész jól átvészeltük. Remélem, hogy a tervezés és felkészülés is szerepet játszott ebben, erről szól ez a poszt.

Felkészülés - az emberi erőforrások

Amint kiderült a költözés dátuma, és elkezdtük szervezni a dolgot, kutya ügyben is tettünk lépéseket.

Először is megoldottuk, hogy a költözés napjától a következő hét végéig szabadságot vettem ki. Ez természetesen csak részben szólt a kutyáról, de biztos voltam abban, hogy az új lakásban töltött első pár napban mindenki kellően feszült és elfoglalt lesz, a kutyát viszont nem célszerű egyedül hagyni.

Persze, a költözés napja a legdurvább, egész nap nyitva az ajtó, jönnek-mennek a rakodók, meg mi is, egy perc nyugalom nincs. A legjobb megoldásnak azt tartottam, hogy a kutya gyakorlatilag az egész procedúrából maradjon ki; reggel megérkezett barátja, M. Hibou, és szépen elvitte egy jó hosszú sétára, illetve a kutyának már ismerős saját lakásába, ahol nyugodtan elvoltak, amíg az őrültek háza többé-kevésbé véget ért.

Felkészülés - segédeszközök

 Új környezet, új tárgyak, új emberek - stresszes helyzet a kutyának, de van pár dolog, amivel csökkenthető a feszültség. A kutyák erősen szagvezéreltek, ami a segítségünkre lehet, és mi ki is használtuk ezt a lehetőséget. Először is gondosan nem mostuk ki a számára fontos tárgyakat: (párna, takaró, játékok, stb.) Ez nem nagy trouvaille, minél erősebben érzi a saját szagát az ismert holmikon, annál könnyebben azonosítja ezeket az otthonnal. Ügyeltünk arra, hogy ezek közül mindent magunkkal vigyünk egy kupacban, különös tekintettel az etető-itató edényekre.

Emellett vettünk egy izgalmas új játékot, amit a berendezkedés után kapott meg, amikor először hagytuk magára pár percnél hosszabb ideig.

Ebben a plüss kockában négy sípolós labda van, és az egész elég nagy ahhoz, hogy jól tele lehessen tömködni más játékokkal, törölközővel, és persze jutalomfalattal, amit aztán a kutya kihorgászhat a réseken át. A beszoktató játék kiválasztásánál szempont volt, hogy puha legyen, lehetőleg sokáig lefoglalja a kutyát, és úgy játszhasson vele, hogy azzal ne zavarja az alsó szomszédot. A cucc kitűnően vizsgázott, Oz azóta is szívesen játszik vele.

Ha ez nem lenne elég, beszereztem egy DAP nyakörvet is, amit január 31-én délelőtt adtam rá, hogy már a szilveszteri para idején is kifejthesse hatását. Persze nem tudhatom, mit lett volna, ha nem hordja a kutya az elmúlt egy hónapban. Az viszont biztos, hogy ezúttal megúsztuk a tüzelés után rendszeresen jelentkező, és éppen január elején "esedékes" álterhességet, és a költözés után is nagyon hamar megnyugodott, átaludta az éjszakákat, stb. A feromon kutyákra gyakorolt nyugtató hatása igazolt, ez a nyakörv pedig erős, szagtalan, és praktikus, hiszen folyamatosan adagolja a hatóanyagot anélkül, hogy bármiben is zavarná a kutyát, vagy minket. 

Az új lakásban

Amennyire lehetséges, igyekeztünk a megszokott környezetet biztosani a fekvőhellyel, a játékokkal, és ami szintén fontos: a rendszerességgel. Például a kutya minden nap az esti séta után kap enni, és inni ugyanabból a tálból, nagyjából ugyanabban az időben. Ahogy a saját napi rutinunkat is igyekeztünk fenntartani, úgy a kutyáéról is gondoskodtunk. 

A nagy kérdés az volt, mi történik, ha egyedül marad. Szerencsére a rombolás teljesen távol áll tőle, de előfordult, hogy jó hangosan csaholni kezdett, ha új helyen maradt egyedül. Hogy ezt elkerüljük, eleinte csak pár percre hagytam magára, pl. amíg levittem a szemetet. Ilyenkor mindig elhangzott a szokásos "nemsokára jövök, vigyázz a házra", és miután konstatáltam, hogy csendben megvárta, amíg visszaérek, nagy dícséret és jutifalat osztás következett.

Pár nap múlva, amikor el kellett mennünk ügyintézni, az volt a terv, hogy elvisszük a kutyát, és az egyikünk vár, míg a másik adminisztrál. Amikor készülődtünk, konstatáltuk, hogy a kutya nyugodtan fekszik a szokásos helyén, és eszébe sem jut, hogy az ajtóban tolongjon, egyszerűen számított arra, hogy itthon hagyjuk. Ennek örömére szép halkan le is léptünk, és csak a folyosón örömködtünk, hogy milyen okos kutyánk van, ő pedig békésen végiszundikálta a délelőttöt.