Újabb futtatói élmény, ami blogos feldolgozásért kiált: tappancs kutya nem szeret visszajönni, inkább tovább futkosna. A gazdája nem tudja visszahívni, ehelyett erőtlen kiáltásokkal szalad a kutya után, aminek az nagyon örül, hiszen a fogócska a kedvenc játéka.

Ilyen jelenetet gyakran látni séta közben, mivel sok gazda nem érti, hogyan hívhatja vissza a kutyáját. Amikor az állat először szalad el előlünk ahelyett, hogy megállna, nehéz megállni, hogy ne szaladjunk utána, de próbáljunk meg. Ha kutya már elég nagy ahhoz, hogy értse a gyere ide parancsot, akkor az elfutás pillanatában már tudja, hogy rosszat csinált. Ha ilyenkor utánarohanunk, netán kiabálunk és heves mozdulatokat teszünk, megijed és tovább fog rohanni. Ha nem ijesztünk rá, csak szaladunk, azt fogócskaként értelmezi és vidáman kergetőzni kezd velünk.

Ezért ilyen esetben hangosan, érthetően de nem indulattal szólítsuk a nevén a kutyát és adjunk parancsot a bejövetelre. Figyeljük a reakciót: ha felfigyel és felénk fordul, határozott, de kedves hangon megint felszólíthatjuk. Ha  füle botját sem mozdítja, kezdjünk lassan és nyugodtan felé menni úgy, hogy egyértelmű legyen, nem rávatni akarjuk magunkat. Szerencsés esetben a nyugodt közeledés elég ahhoz, hogy ismételt felszólításra a kutya visszatérjen hozzánk. Ha ez sem elég, én az ültetést tudom javasolni, ezt a legtöbb kutya könnyen és hamar megtanulja. Négy-hat méter távolságból már könnyen leültethetjük a fegyelmezetlenebb kutyákat, feltéve, hogy a kuty valóban megtanulta már ezt a parancsot.

A teljesen fegyelmezetlen kutyáknál, akiknél egyik fenti módszer sem válik be, az „otthagyási trükköt” érdemes alkalmazni: lassan besétálunk a látóterébe, szólítjuk, aztán szép nyugodtan elkezdünk távolodni tőle. Ha a kutya valamilyen szinten ragaszkodik a gazdájához, előbb-utóbb keresni fogja és elindul utána. Ha végre bejött, soha ne szidjuk meg, sőt. Fontos, hogy ne negatív élményekkel kapcsolja össze azt, hogy csatlakozik hozzánk, mert ezzel csak nő a kísértés arra, hogy legközelebb is meglépjen.

A legfontosabb persze az, hogy már az első pillanattól, ahogy a családba kerül, elkezdjük neki lépésenként megtanítani a behívást és sok-sok dícsérettel jutalmazni minden alkalommal, amikor úgy dönt, hogy odajön hozzánk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.