Őpuliságával abba az időszakba értünk, amikor lassan eldöntjük, átállunk-e a hagyományos napi egy etetésre vagy továbbra is kétszer kap enni reggel és este. Nem könnyű a döntés, mert a kutya étvágya változékony, de kitaláltunk egy módszert, amivel megkülönböztethetjük a válogatást a valódi éhségtől.

Ozi mindenevő, vagyis száraztápot, konzervet és házikosztot is eszik, keverve, illetve váltva. Mint a legtöbb kutya, ő is a házi eledelt szereti a legjobban, a konzervet is többnyire szívesen megeszi, a száraztápon viszont sokszor csak nyammog. Nem arról van szó, hogy nem ízlik neki ez a típus, mert ha valóban éhes, akkor szélsebesen elropogtatja a krokettet is, ami az emésztésének is jót tesz és a speciális összetétele révén segít megelőzni a húgyúti fertőzéseket.

Éppen ezért fontos, hogy hosszú távon megszokja a száraz gyógytáp fogyasztását, ezért döntöttünk úgy, hogy kicsit változtatunk a kínálási módszeren. Mivel nála a reggeli evés a kérdéses, estére mindig alaposan megéhezik, reggel csak száraztápot adunk neki. Ha meg sem szagolja, vagy épp csak odapillant és sértődötten otthagyja, lezárjuk a kérdést, a táp visszakerül a helyére. Ez az az eset, amikor a kutya nem elég éhes ahhoz, hogy az egyébként kedvelt kaját megegye. Ilyenkor abban reménykedik, hogy kaphat valami mást, de hiába: ha nem ette meg a reggelit, akkor estig nem kap. Így szépen lassan eldől, szükség van-e reggeli etetésre vagy nem. A kutya hozzászokik, hogy nincs válogatás, ha éhes, meg fogja enni a száraztápot is, vagy vár estig.

Etetési kalkulátor minden eledeltípusra itt

Ezt a módszert javaslom minden olyan esetben, amikor egy száraztáp már bevált a kutyánál, de nem szívesen eszi meg. Hogy mikor mondhatjuk egy tápra azt, hogy működik, arról itt olvashattok. Az ízlésbeli kérdéseket leginkább úgy dönthetjük el, ha jutalomfalatként kínálunk a kutyának egy-egy szemet az eledelből és megfigyeljük, mennyire lelkesen veszi el. Ha azonnal elropogtatja, nyert ügyünk van, de ha gyanakodva szagolgatja és nem veszi el, vagy csak a mi kedvünkért fogadja el ímmel-ámmal, akkor érdemes lehet más típussal próbálkozni. 

Dallas Seavey másodszor nyerte meg a világ legnehezebb kutyaszán versenyét és ráadásul idejével a 2011-ben felállított rekordot is megdöntötte.

Seavey nyolc nap, tizenhárom óra, négy perc és tizenhárom másodperc alatt tette meg kutyáival az 1 600 kilométeres távot Alaszkában, és saját bevallása szerint nem is hajrázott különösebben. „Nem siettettem a kutyákat, azt mondtam nekik, szép munka volt, menjünk haza” – fogalmazott a BBC-nek a versenyző, aki a harmadik helyet célozta meg, mégis rekordot döntve győzött és ezzel másodszorra szerezte meg az első helyet az Iditarodon.

Seavey a dicsőség mellett 50 ezer dollárral és egy új teherautóval lett gazdagabb, miután 2012-ben minden idők legfiatalabb versenyzőjeként nyerte meg először az Iditarodot. 

Az Iditarod a világ legkeményebb szánhúzó versenye. A versenyzők maximum tizenhat kutyával indulhatnak az Anchorage és Nome közötti távon, ahol gyakoriak a hóviharok, a hőérzet pedig a metsző szélben akár -70 fok is lehet.

Az Iditarod ösvényt a tizenkilencedik században rendszeresen használták az eszkimók, de az útvonal az 1880-as évek és 1920 között volt a legnépszerűbb, amikor szén- és aranybányászok közlekedtek rajta. A területen a fő közlekedési eszköz a hajó volt, de október és június között a fagyok miatt a szán adta az egyetlen lehetőséget az élelmiszer- és gyógyszerszállításra. A szánhúzás a hatvanas években került veszélybe, amikor a hómobilok kiszorították a kutyákat ebből a szakmából, a hetvenes évektől viszont fokozatosan Alaszka nemzeti sportjává vált, az Iditarod versenyzői sztároknak számítanak az országban.