A National Geographic interjút készített a kutyás mentés egyik szakértőjével arról, hogyan segítenek az áldozatok felkutatásában a kutyák a Washington államban bekövetkezett hatalmas földcsuszamlás után. Jelenleg több mint harminc kutya próbálja megtalálni a két héttel ezelőtti osói katasztrófa során eltűnt húsz embert.

Marcia Koenig a King County Search Dogs egyik vezetője, negyvenkét évnyi mentőkutyás tapasztalattal a háta mögött. Mégis azt mondja, ilyen nehéz munkakörülmények között még soha nem dolgozott. A szakértő szerint a hatalmas területen elterülő vizes iszap miatt a keresőkutyák munkája jóval nehezebb, mint például a Katrina hurrikán pusztítása után.

A terepen az elsöpört házak és utak után maradó törmelék keveredik az iszappal, ezért a bejárása nehéz és veszélyes. Az iszaprétegek szinte teljesen megakadályozzák a légmozgást, így előfordulhat, hogy a kutyák a talaj felszínéhez közeli áldozatok szagát sem érzik meg. Emellett az elsöpört település helyén rengeteg különböző emberi szagminta maradta meg, amit a vizes hordalék szétterített, ez tovább nehezíti a  helymeghatározást.

Fotó: National Geographic

Koenig szerint ideális esetben a keresőkutya póráz nélkül deríti fel a terepet, miközben a vezetője minden lépését figyeli, lehetőleg egy másik, a kutyát jól ismerő csapattag társaságában. Ha a kutya jelez, rögzítik a GPS koordinátákat, egy következő csapat pedig megkezdi a terület felásását. Jelenleg több mint harminc kutya dolgozik a helyszínen, sokan közülök két-három napon át, napi nyolc órában segítik a keresést, mielőtt egy nap pihenőt kapnának. Egy-egy mentéssel töltött nap során a csapatnak a kutyákkal együtt rendszeresen szünetet kell tartania, hogy fertőtleníthessék magukat, megelőzendő a fertőzött talajjal terjedő betegségeket.

Fotó: National Geographic

Eddig egyetlen komoly baleset sem történt, csak egy, sokáig vízben dolgozó kutyát kezeltek kihülés miatt. Koenig elmondta: sokszor az áldozatok családtagjai is résztvesznek a keresésben, ami pszichésen megterhelő feladatot jelent a csapatnak, a kutyák azonban ehhez a feladathoz is felnőnek. „Az én németjuhászom, Raven nem a bújós természetéről híres, ilyenkor mégis hagyja magát simogatni, sőt, odabújik az emberekhez. Megérzi, ha nagy a stressz, és igyekszik segíteni”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.