Újabb futtatói sztori, ami írásra inspirál: egy szinte minden kutyára rátámadó vizsla, akit a gazdája hónapok óta ugyanazzal a büntető módszerrel próbál megnevelni, és nem veszi  észre, hogy ez így nem működik. Ha valami makacsul nem hat,érdemes átgondolni, mi lehet a látszólag megváltoztathatatlan viselkedés oka.

Az említett vizslát majdnem másfél éve ismerem, nagyon gyakran találkozunk vele a futtatón. Örökbefogadott kutya, aki biztosan sok kellemetlen élményt hozott magával az előző helyéről, jelenlegi gazdája pedig mindent elkövet, hogy megváltoztassa, de hiába. A gond az, hogy ezt a gazda nem veszi észre. Soha nem értettem, hogy a kutyatulajdonosok egy része miért nem változtat a viselkedésén, amikor nyilvánvaló, hogy nem tudja a kívánt irányba terelni a kutyáját.

Ez a vizsla például majdnem minden, a közelébe jövő kutyára rátámad, látszólag ok nélkül. A támadásai nem durvák, de hangosak, a kutya testtartásán látszik, hogy minden séta alkalmával csak azt figyeli, mikor jön valaki túl közel. A gazdája ilyenkor a szokásos negatív reakciót adja: megszidja, leülteti, a fenekére csap.  A kutya a dorgálásra könyörgő tekintettel néz a gazdájára, aztán következik egy kis tutujgatás, majd minden előlről kezdődik.  Eközben se játék, se mozgás, a gazda a többi kutyástárssal beszllget.

Eközben a  vizsla többek között hozzám és odabújik, simogattatja magát, néha morog is közben. A gazdájánál ilyenkor bekattan a „rossz viselkedést nem jutalmazunk” lecke és ránk szól, hogy ne simogassuk, elhívja és újra megszidja a kutyát. És ez így megy másfél éve.

A gazda ott követi el a hibát, hogy nem is gondol bele, mi okozhatja a kutya agresszióját. Jellemzően két lehetőség jöhet szóba:  a kutya túl domináns vagy pedig fél.  Szerintem itt az utóbbiról van szó, a kutya fél és félti a gazdáját, ezért támad meg mindenkit, aki közel jön. Erre semmiképpen nem megoldás, ha egyszerűen csak megszidja, aztán meg agyon dédelgeti, mivel nem kezeli az agresszió kiváltó okát, mindössze arra motiválja a kutyát, hogy nyomja el az indulatait.

Én hoznék egy izgalmas, csörgős játékot, és amikor látom, hogy a kutya sunnyogni kezd, elvonnám vele a figyelmét, ha kell, tovább is sétálnék vele.  A kutya így lassan megszokná, hogy a más kutyákkal való találkozás soha nem negatív, ha más kutya is jelen van, akkor is lehet játszani, sétálni és semmi nem fenyegeti őt, illetve a gazdáját.

A kutyák eszes állatok, ha egy nevelési módszer több hónapnyi alkalmazás után is sikertelen marad, próbáljuk meg átgondolni, mi lehet a kudarc oka és kitalálni valami mást. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.