Ezt a mondatot egy kutyafuttatói ismerőstől hallottuk és tudni kell, hogy egy nyolc hónapos óriás uszkárról volt szó, akik már most könnyen fel tud borítani egy felnőtt embert csupa jóindulatból, ha kitör rajta a szertelen jókedv.

puppy.jpgA kölyök kutyák nevelése nem kellemetlen kötelesség sem a gazdának, sem a kutyának. A leendő segítőkutyákat például már két hónapos korukban kiválasztják és elkezdik egy „kutya játszóházban” tanítgatni azért, hogy megszokják az emberrel való együttműködést és megismerjék azokat a hangokat, látványokat, amikkel majd felnőtt korukban találkozni fognak. Ha valaki sajnálja a kutyát és ezért nem akarja tanítani, annak át kéne gondolnia, hogy valóban kutyát akar-e tartani, hiszen nyilvánvaló, hogy nem ismeri az állat legfontosabb igényeit.

Konrad Lorenz gyönyörűen leírja, mennyire fontos a kutya életében az emberrel való kapcsolat és az, hogy foglalkoztassuk. Ez nem parancsolgatást, ok nélküli ugráltatást jelent, hanem szórakoztató együttműködést, amivel a kutya és az ember is sikerélményt szerez. A kutya tanítása mindig játékos kell hogy legyen, különösen kölyökkorban. A jutalomfalat, a simogatás és – elsősorban – a gazda öröme a teljesített feladat után megkedvelteti a kutyussal az egész folyamatot. Vajon miért hozza oda nekünk a kutya a labdáját, a rongyát, PET palackját? Miért bökdös az orrával és miért fixíroz minket gyakran?

Mert azt akarja, hogy foglalkozz vele, ez a lételeme. Ezen belül neki igazán mindegy, hogy amire megtanítod, az hasznos-e a közös életetek szempontjából, vagy nem. Úgyhogy azt mondom, már a legkisebb kölyköket is kezdjük el tanítgatni, és fokozatosan emeljük a követelményeket a kutya fejlődése szerint. Ezzel a módszerrel hat hónapos korra nem csak fegyelmezett, de boldog kutyánk is lesz.

A legtöbb kutyakiképző szerint 5-7 hetes korban már érdemes megkezdeni a kölykök szocializációját. Ekkorra a kutyus hallása kifejlődött, képes arra, hogy megtanulja a nevét és ilyenkor érdemes megismertetni azokkal a hangokkal, szagokkal is, amikkel a ház körül találkozhat majd. A pozitív megerősítés segít abban,  hogy leküzdjük a kezdeti félelmeit a hirtelen zajoktól.

A kölyök ebben a korban kezdi el rágcsálni a kezünket és „bunyózik” velünk, úgy, ahogy az alomtársaival is tenné. Ez normális, de vigyázat! Ez a viselkedés könnyen domináns agresszióvá válhat, úgyhogy figyeljünk mindig arra, hogy csakis a gátolt harapás szintjéig merészkedjen, amint elkezd durvulni, szóljunk rá és állítsuk le. 6-7 hetes korban a kölyök elkezd átállni az anyatejről a szilárd táplálékra, 8 hetesen pedig kész arra, hogy hazavigyük az otthonunkba, ahol az első perctől kezdhetjük a tréninget és gondoskodjunk arról, hogy találkozhasson nyugodt kutya pajtikkal, akikkel játszhat.

A bejegyzés trackback címe:

https://neveljunkkutyat.blog.hu/api/trackback/id/tr155630302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

belekotty 2013.11.14. 11:32:56

Tündéri a kép!
Az én első kuttyom a kezdetektől fogva foglalkoztatva volt. A sírba kerget hogy mindent odahurcol hozzám. Ha hirtelenjében nem talál valamit, akkor kétségbe van esve hogy nincs mit vigyen a gazdinak. :-))
süti beállítások módosítása