Ezt a mondatot egy kutyafuttatói ismerőstől hallottuk és tudni kell, hogy egy nyolc hónapos óriás uszkárról volt szó, akik már most könnyen fel tud borítani egy felnőtt embert csupa jóindulatból, ha kitör rajta a szertelen jókedv.

A kölyök kutyák nevelése nem kellemetlen kötelesség sem a gazdának, sem a kutyának. A leendő segítőkutyákat például már két hónapos korukban kiválasztják és elkezdik egy „kutya játszóházban” tanítgatni azért, hogy megszokják az emberrel való együttműködést és megismerjék azokat a hangokat, látványokat, amikkel majd felnőtt korukban találkozni fognak. Ha valaki sajnálja a kutyát és ezért nem akarja tanítani, annak át kéne gondolnia, hogy valóban kutyát akar-e tartani, hiszen nyilvánvaló, hogy nem ismeri az állat legfontosabb igényeit.

Konrad Lorenz gyönyörűen leírja, mennyire fontos a kutya életében az emberrel való kapcsolat és az, hogy foglalkoztassuk. Ez nem parancsolgatást, ok nélküli ugráltatást jelent, hanem szórakoztató együttműködést, amivel a kutya és az ember is sikerélményt szerez. A kutya tanítása mindig játékos kell hogy legyen, különösen kölyökkorban. A jutalomfalat, a simogatás és – elsősorban – a gazda öröme a teljesített feladat után megkedvelteti a kutyussal az egész folyamatot. Vajon miért hozza oda nekünk a kutya a labdáját, a rongyát, PET palackját? Miért bökdös az orrával és miért fixíroz minket gyakran?

Mert azt akarja, hogy foglalkozz vele, ez a lételeme. Ezen belül neki igazán mindegy, hogy amire megtanítod, az hasznos-e a közös életetek szempontjából, vagy nem. Úgyhogy azt mondom, már a legkisebb kölyköket is kezdjük el tanítgatni, és fokozatosan emeljük a követelményeket a kutya fejlődése szerint. Ezzel a módszerrel hat hónapos korra nem csak fegyelmezett, de boldog kutyánk is lesz.

Egyszerűen szólva azért, mert a kutya ragadozó és bár a teniszlabda műszálas borítása valóban koptatja (ahogy sok minden más is) komoly gondot csak akkor okoz, ha éjjel-nappal a labdát csócsálja a kutya.

Helyi futtatónkon több gazdával találkoztam, akik nem engedik, hogy labdázzon a kutyájuk, mert – úgymond – a teniszlabdától elkopik a foga. Az állatorvosok szerint valóban okoz kopást a teniszlabda, amikor a szövete a kutya fogához dörzsölődik, de ez nem súlyos. Ha a kutya nem tölti az egész napját labdarágással, akkor nem lehet semmi baj. Nyilvánvaló, hogy a rágcsálásra hajlamosabb kutyák fogai gyorsabban kopnak, de ha betartod a szájápolás szabályait és korlátozod a rágási időt, nincs mitől tartanod.

Fent egy dobermann, lent egy farkas koponyája - ezek a fogak elég sokat bírnak...

Egy egyszerű útmutató a rágójáték megválasztásához: ha te is meg tudod hajlítani, odaadhatod a kutyának, ha nem, akkor túl kemény, felejtsd el. Még egy tanács: ne játsz „labdakergetést” a kutyával. Ez az a játék, amikor a kutya a kertben a foci vagy kosárlabda után szalad és megpróbálja megfogni, de persze túl nagy neki, ezért csak súrolja a fogát a forgó labda. Ennek egyrészt nincs értelme, másrészt tényleg hatékonyan csiszolja a fogakat, vagyis kerülendő.

Ha megtiltod a labdázást és a csócsálást. A legtöbb kutyának lételeme a rágcsálás, harapdálás, cipelés, pakolás, cibálás. Ha megfosztot ezektől az örömöktől, az azt jelenti, hogy a kedvenc játékai nagy részétől elzárod és depressziós, vagy éppen agresszívan ellenszegülő kutyát tudhatsz a magadénak. Akkor pedig hiába nyugtatod maga azzal, hogy ép marad a foga.