A Gizmodo bloggere előásott egy érdekes titkosszolgálati eszközt a vietnámi háború idejéből.

Hivatalosan T-1151 néven futott az az ürüléknek álcázott eszköz, amelyet az amerikai légierő a Ho Si Minh-ösvény mentén használt a hetvenes években. A mindössze 10 centiméter hosszú és nem egészen 2 centiméter magas tárgy egy álcázott adóvevő, amelyet a csapatmozgásokkal kapcsolatos kommunikációra használtak.

Az elsősorban Morze-kódot használó álcázott jeladót repülőgépekről dobták le és a hadsereg mellett a CIA is figyelte az általuk közvetített adást. A Gale Kémkedés és Titkosszolgálati Enciklopédia szerint a „kaki adóvevő” elég jól álcázható volt ahhoz, hogy hetekig feltűnés nélkül működhetett akkor is, ha a küldetés előtt napokkal vagy hetekkel dobták le. Sokszor csak a nikkel-kadmium akkumulátor élettartama szabott határt a kémkütyü működésének.

Bár a Gizmodo bloggere kutyakakinak nevezi, szerintem inkább egy növényevő állat ürülékére emlékeztet, de annyi baj legyen. Ha valaki szeretne elmerülni a tanulmányozásában, figyelje az Ebayt, a szerző  szerint időnként felbukkan egy-egy darab az eladásra szánt tárgyak között. 

A kütyü röntgenfelvétele és további ütődött hírek itt

Kutyaeledel vásárlásakor mindig érdemes ellenőrizni a címkén az összetételt, hogy biztosak lehessünk abban, minőséget kapunk-e a pénzükért. A gyártók azonban nem mindig könnyítik meg az életünket, ezért most áttekintjük a címkeolvasás legfontosabb trükkjeit.

Először is fontos tudni, hogy a gyártók nem hazudnak a címkék összeállításakor, de a megnevezések megválasztása és elhelyezése megnehezítheti a tájékozódást.

Fontos szabály, hogy az összetevők felsorolása egyben mennyiségi sorrendet is jelent. Vagyis egy minőségi kutyaeledelnél a húsnak az első két-három összetevő között kell szerepelnie.

Ha egy terméken olyan megfogalmazás szerepel, mint „hús és állati melléktermék”, vagy „gabonafélék”, az jó eséllyel azt jelenti, hogy számukra előnyösebb ezt írni, mint konkrétan feltüntetni, hogy mennyi és milyen hús, illetve gabona található az eledelben. Ha ilyen megfogalmazást látunk, érdemes elgondolkodni azon, ne maradjon-e a polcon a termék.

Most pedig lássuk azokat a módszereket, amelyek félrevezethetnek minket az összetétel elemzésében.

A gabonafélék szétválasztása

Mivel az összetevőket  mennyiség szerint csökkenő sorrendben kell feltünteni, javítani lehet a termék imázsát azzal, ha az összetevőket kisebb egységekre bontják. Például: „kukorica liszt 6 százalék...kukorica 3 százalék... kukorica glutén 2 százalék”.  Ehelyett szerepelhetne egyszerűen az is, hogy „kukorica 11 százalék”, de a fenti módszerrel csak a gyors számolásra hajlandó vásárló látja át azonnal, mekkora is a tényleges kukoricatartalom.

Friss hús a szárazeledelekben

A szárazeledekben használt hús lehet friss vagy szárított, utóbbit általában húslisztnek hívják.  Ahhoz, hogy a tényleges hústartalmat ki tudjuk számolni, le kell vonnunk a friss hús víztartalmát, ami elérheti a teljes mennyiség kétharmadát, miközben a húsliszt víztartalma mindössze 5 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha az eledel 20 százaléka friss hús, akkor a tényleges hústartalom mindössze 7 százalék körül mozog.

Teljes húsmennyiség

Sajnos egyre gyakrabban tűnik fel ez a kifejezés a  csomagolásokon a részletes összetétel helyett, valahogy így: „Teljes csirke tartalom 27 százalék, összetevők: , csirkehús liszt, csirke olaj,  csirke melléktermék”.  A felsorolásból nem derül ki, mennyi hússal és mennyi olajjal számolhatunk. Ha van rá lehetőség, keressük az olyan eledeleket, amelyeken így tüntetik fel az összetevőket: „csirkehús liszt 20 százalék, csirke olaj 5 százalék, csirke melléktermék 2 százalék”.  Így rögtön tudhatjuk, mennyi értékes hússal és mennyi melléktermékkel számolhatunk, a melléktermékek felhasználásáról részletes leírás itt.