Nagy nehezen hozzánk is megérkezett a tél, ideje felkészülni a mancsok védelmére. A most következő recept poénja, hogy a krémet nem csak kutyatappancsra, hanem a saját szánkra is használhatjuk.

A mancskrém (és az ajakír) két legfontosabb funkciója az ápolás és a védelem. Előbbihez olajokat használunk, utóbbi funkciót a méhviasz látja el. Az eredeti recepthez oliva- vagy napraforgóolajra, kókuszolajra és shea vajra van szükség. Ha éppen nincs otthon kókuszolaj, helyettesíthetjük ugyanannyi olivával is, a shea vajat viszont nem érdemes kihagyni, mert az ápoló hatása mellett sűrűbb lesz tőle a kence. A méhviaszra egyrészt vízlepergető hatása, másrészt a tartósításban játszott szerepe miatt lesz szükségünk.

Hozzávalók: kókuszolaj, olivaolaj, shea vaj, méhviasz, ajakbalzsamos tubus vagy krémtégely

A recept pofonegyszerű: egy kisebb edényben alacsony lángon olvasszuk össze a két teáskanál olivaolajat, két teáskanál kókuszolajat, egy teáskanál shea vajat és négy teáskanál méhviaszt. Aki extra védőhatást szeretne, az húsz csepp E-vitamint is adhat a krémhez.

A folyadékot még melegen öntsük üres ajakbalzsamos hengerekbe vagy jól zárható, tiszta krémtégelybe. Ez a keverék akár két évig is eláll és mintegy huszonnégy ajakíres tubusnyi mennyiséget ad.  A krémet célszerű séta előtt használni, így elkerülhetjük a kirepedezést. Az összetevőkből látható, hogy akkor sem történik baj, ha a kutya lenyalja a mancsáról. Az optimális hatás érdekében érdemes este, esetleg etetés után bekenni a kutya mancsát. Ha amúgy is punnyad és velünk van, szemmel tarthatjuk, a krém  teljesen beszívódhat, mielőtt újra sétálni indultok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.