Mivel felpörgött a párbeszéd a kutya az éttermben témában, összeszedtem a reakciómat egy posztban. Előre szólok, hogy - minő meglepetés - támogatom a kutyával való éttermi étkezést, szóval akiből ez zsigeri undort vált ki, az jobb, ha nem olvassa ezt a posztot. Sőt, jobb, ha egyáltalán nem olvassa a blogomat, ami kutyákról és kutyásokról szól. Egyelőre azt és akkor írok, amit és amikor akarok, ez a hobbim, remélem, van, akit szórakoztat, akit meg nem, az elhúzhat máshova (és fröcsöghet ott, ha ahhoz van kedve). 

Akkor lássuk a felvetett kérdéseket és problémákat:

• A kutya vedlik/büdös/koszos/liheg, stb.

Igen, van, hogy a kutyák vedlenek, néha szaguk is van, és persze bekoszolódnak. Ugyanúgy, ahogy büdös, koszos emberek is megpróbálhatnak bemenni egy étterembe. Rendkívül egyszerű a képlet: ha az étterem vezetése úgy látja, hogy a kutya nem felel meg a higiéniai követelményeknek, akkor megkérheti, hogy távozzon, ugyanúgy, mint a hasonló egyéneket is. Most nem mennék bele, hogy éttermekben és üzletekben milyen mocskos, gusztustalan emberekkel szoktam összefutni...

Azt viszont leszögezném, hogy az étel higiénikus elkészítésére a konyhán kerül sor, oda természetesen nem vihetünk be kutyát. A vendéglátó térben nem tartható be az a higiéniai szint, ami egy konyhától elvárható, ezért nekem kell mérlegelnem, hogy az egészségem ellen intézett támadásokat (koszos abrosz, a helyiséget teleköhögő gyerekek, ápolatlan pincérek. stb.) elviselem-e, vagy veszem a kalapom. 

• Miért kell ebből ügyet csinálni?

Azért, mert én igyekszem mindent megtenni azért, hogy a kutyám ne zavarja a többi vendéget. Ha valakit ennek ellenére zavarja, szíve joga, hogy átüljön, parasztnak azonban nem kell lenni, Előfordult már párszor, hogy ordító, rohangáló gyerekek miatt arrébb ültem egy étteremben, de előtt nem közöltem ezt hangosan a kiváló szülőkkel. 

•  Ülj a kerthelyiségbe a kutyáddal

A legnagyobb örömmel szoktam ezt tenni, eleve szeretek a levegőn maradni, az adott helyen azonban nem volt szabad asztal kint és nem akartam megkérni őket, hogy a kedvemért vigyenek ki egyet.

Zárásként még annyit, hogy nagyon nem szeretek olyan emberek között tartózkodni, akiket zavar a kutyám. Ezért igyekszem olyanokat keresni, legyen az szálloda, étterem, bármi, ahol a kutyák deklaráltan szívesen látott vendégek. Nyilván nem esik jól, ha valakitől ennek ellenére kapok negatív kommentárt. Ennyit a magyarázkodásról.

Először volt negatív kutyás élményben részünk egy kutyabarát helyen, ráadásul a vendégek jóvoltából. Ha egy étterem ajtaján látod a kutyabarát jelzést, de te irtózol a kutyáktól, minek mész be?

Az eset nem volt rémes, de szerintem érthetetlen és kissé bántó is. Hétvégén kutyás kirándulás után beültünk az egyik kedvenc, deklaráltan kutyabarát éttermünkbe. Oz mindig úri módon viselkedik ilyenkor, szépen bemegy az asztal alá, leheveredik a hűvös kövön és sokszor el is alszik, nem zajong, nem mászkál, nem csinál rendetlenséget.

Most is így történt, de alighogy leültünk, a mögöttünk lévő asztalnál ülő párocska jó hangosan közölte a pincérrel,  hogy átülnek egy másik asztalhoz, mert ők kutya közelében nem esznek. Értetlenkedő pillantásaink hatására a pár nő tagja közölte, hogy ugyan "nekik is volt puli kutyájuk, de evés közben nem..." - a végét nem értettem, A vicc az, hogy az egyébként nagy helyiségnek nem a túloldalára vonultak át, hanem csak átültek egy kb. öt méterre lévő asztalhoz, ahol folytatták az ebédet.

Mondhatnád, hogy kit érdekel, sajnálatos, hogy kutya iszonyos egyének kutyabarát helyre járnak, de mégis: miért is kellene nekem kellemetlenül éreznem magam egy ilyen helyzetben? Végül is szép csendben el lehetett volna tipegni egy másik asztalhoz, anélkül, hogy tudtunkra adták volna, hogy nem látnak minket szívesen.

A sztori azért is negatív, mert Budapesten még mindig nagyon kevés a valóban kutyabarát hely. Ez alatt azokat az éttermeket, boltokkat, stb. értem, amik a bejáratnál hirdetik, hogy a kutyák szívesen látott vendégek, nem neked kell rákérdezni, hogy nem-e lehetne-e, és elmondani, hogy a kutyám jelenlétét valószínűleg senki nem fogja észrevenni, mert csöndben fekszik az asztal alatt, illetve ül mellettem. A magam részéről nem szeretek bekéreckedni a kutyával helyekre, de sokszor rá vagyok szorulva, mert az országot járva, kirándulás közben nagyon ritkán találok kutyás helyet (OK, éhen- szomjan is maradhatnék, menjek haza :) ).  

Persze nagyon sok étteremben, kávézóban találkoztam kedves, szeretetteljes fogadtatással, hoztak nekünk tálka vizet kérés nélkül, beszélgettünk a kutyákról pincérekkel, akik közül sokan megpróbáltak - általában sikertelenül - barátságot kötni Őpuliságával.  De nem várok virágesőt, megértem, ha bizonyos helyeken csak a teraszon ülhetünk le kutyával, sőt, azt is elfogadom, ha nem engednek be, még ha nem is értek egyet vele. Azt viszont elvárom, hogy a kevés kutyabarát helyen a kutyátlanok is legyenek olyan rugalmasak velünk, mint mi fordított helyzetben.