Összefoglaló az elmúlt három évről, amiből kiderül, hogy telnek a napjaink, hogy oldjuk meg, hogy a kutya szinte soha ne legyen egyedül, hol és mit mozgunk, és mi az, amit másképp csinálnék, ha újrakezdhetném Őpulisága felnevelését.

Az előző, indulatból írt posztomhoz írt kommentek olvasásakor rájöttem, hogy még soha nem írtam arról, hogyan is élünk, ezért lehetséges, hogy téves képzetek alakultak ki arról, hogy mit tartok helyes kutyatartásnak. Úgyhogy most orvosolom ezt a hibát.

A kezdet

Oz egy Tolna megyei falucskában született egy fajtatiszta, de nem tenyésztői családban. Igazi falusi kutyaként töltötte élete első pár hetét, szénában, szamár, kecske, és más állatok társaságában. Az alomban ő volt a legnagyobb szuka, többek között ezért, és a bátor és nyílt viselkedése miatt esett rá a választásunk. A többes szám ebben az esetben öt embert jelent, Oz egyszerre ismerte meg a falkát, ami most is körülveszi. Először a vidéki "nyaralónkat" és a kertünket ismerte meg, ide hoztuk haza, aztán pár nappal később mentünk vele vissza Budapestre.

Előtte nem volt pulink, de ugyanennek a szülőpárnak két különböző alomból származó kölykét (egy fekete szukát és egy maszkos fakó kant) évek óta ismertük és a velük való kapcsolat miatt szerettünk bele a fajtába. Hogy milyenek is ők, arról már írtam, meg még fogok is sokat, most csak annyit, hogy egyértelmű volt: kedves, okos és jó idegrendszerű kutyák, akiknek a mérete és az a tény, hogy nem vedlenek, alkalmassá teszi őket városi tartásra is, persze nem mindegy, hogyan.

Életünk a városban

Oz családban él és több gazdás kutya. Azért vállaltuk be, hogy egy budapesti belvárosi kerületben neveljük fel, mert ebben a kerületben van a legtöbb futtató Budapesten (könnyű séta távolságra négy darab) és azért, mert olyan családban tartjuk, ahol gondoskodni tudunk arról, hogy nagyon keveset legyen egyedül. Magyarul: hétköznap napközben sincs egyedül a lakásban, ha két-három órára elmegyünk hétvégén soppingolni, már lelkifurdalunk. Hétköznap a hajnali ébresztő után irány a futi, labdázás, játék, engedelmességi (!!!) gyakorlatok, és persze barátkozás a többi kutyával (már amennyire egy pulinál ez működik). Utána sertepertélés, szundikálás, és az esetlegesen érkező vendégek fogadása a program, plusz egy kis extra séta és kirándulás, mikor hogy érünk rá.

Munka után, ha szép az idő, már késő délután letipegünk és sétálgatunk a környéken a tetszőlegesen csatlakozó további falkatagokkal. Meglátogatjuk István lemezboltját (jutifalatok és simi), beugrunk sütizni (kutyasüti\kutyafagyi, az évszaknak megfelelően, és csak jó kutyáknak), sétálunk a Duna-parton és persze megyünk futira játszani. Amikor nincs ilyen extra program, akkor csak simán leviszem futkározni estefelé, és igyekszem variálni a programot a helyszínt és az elfoglaltságot illetően is, mivel Őpulisága hamar megunja a repetitív tevékenységeket (akárcsak a gazdája).

Hétvégén, ha éppen nem beteg mindenki egyszerre, biztos, hogy kirándulunk és mindig kutyástul, tekinthettek kutyabuzinak, de hozzá igazítom a programot, többek között a geocaching.hu segítségével igyekszem olyan helyeket találni, ahol sok a látnivaló és ahova kutyát is lehet vinni. Mint hogy hétvégén sokszor jövés-menés, váltófutás van a falkában, meg tudjuk oldani, hogy jusson egy fél nap kutyátlan programra is úgy, hogy közben Oz nem marad egyedül. 

Vidék és üdülés

A már említett házikóba szintén kutyával megyünk hétvégén, szabadság idején,nyaralni, függetlenül attól, hogy hányan vagyunk és milyen kombinációban ugrunk le. Ha máshol üdülünk, akkor keresünk kutyakompatibilis helyet.

Amit máshogy csinálnék

Ha újrakezdeném, valószínűleg még több emberrel ismertetném össze a kutyát egész pici korában, és megpróbálnám hozzászoktatni a gyerekekhez is (utálja őket). Valószínűleg még egy éves kora előtt fokozatosan hozzászoktatnám ahhoz is, hogy több lakásban aludjon, szóval több tudatos szocializációs gyakorlatot csinálnék vele.

Ebben az országban sok kutyás és kutyátlan ember akad, aki ideje nagy részét azzal tölti, hogy megindokolja, miért is nem jó kutyát tartani. Az ilyen egyedek jó része nem áll meg itt, neked is megmondja, hogy mit és hogy kéne csinálni a kutyáddal. Összegyűjtöttem a legfárasztóbb, legidiótább szövegeket, amikkel gyakran találkozom.

"Az ilyen kutya nem való lakásba"

Jellemző verziók: "ezt a fajtát nem lehet lakásban tartani, ennek a pusztában\erdőben\horhosban. stb. van a helye". Illetve "volt nekem egy husky keverékem, de megharapta az arcomat, pedig én csak játszottam vele, úgyhogy most apámnál van vidéken, nem való az ilyen kutya lakásba". Kutyásként hamar rájössz, hogy a világ kb. összes problémáját vissza lehet vezetni oda, hogy egy kutya "nem való a lakásba".

A gyíkember elmélethez hasonló logikával működő állítást megfogalmazó emberek közös vonása, hogy valójában nem érdekli őket a kutya, mint állatfaj, még kevésbé érdeklődnek az egyes fajták vonásai iránt és úgy általában magasról tesznek a kutyatartásra (akkor is, ha egyébként van kutya a birtokukban). Ezekkel szót érteni nem lehet, érvekre nem kiváncsiak, például hiába próbálod nekik megmagyarázni, hogy egy beagle valószínűleg kevésbé érzi jól magát a városi életben, mint egy puli. Az meg végleg nem érdekli őket, hogy te naponta átlag két órát intenzíven mozgatod a kutyád, nem csak a háztömb körül caplatsz vele tíz percig.

Disclaimer: Tudom, hogy vannak olyan kutyák, amiket tényleg nem ajánlott lakásban tartani, mert nagy a helyigényük és fontos nekik, hogy szabadon mozoghassanak, vagy nem jó nekik a fűtött kégli, pl. kaukázusi juhász, bernáthegyi, stb. Ezek az outdoor fajták viszont soha nem szoktak szóba kerülni az említett társalgásokban, valószínűleg azért, mert ehhez a fajták ismerete lenne szükséges.

"Az én kutyámat nem zavarja, hogy napi tíz órát egyedül van"

"Eljátszik a macskával, alszik, kinéz az ablakon" - persze persze, a te kutyád kifejezetten szeret egyedül lenni, és nem arról van szó, hogy felelőtlenül bevállaltál egy kutyát olyan életmódhoz, amibe gyakorlatilag nem passzol bele és egy árva lépést sem teszel azért, hogy jobb élete legyen. A fenti mondat érdekessége, hogy általában kéretlenül mondják el neked, gondolom azért, mert a gazdák kompenzálni akarnak akkor is, ha senki nem vonja kérdőre őket arról, hogyan egyeztetik össze a kutyatartást, és a melót.

 "Az én kutyám hülye"

Futtatón, séta közben elhangzó, rohadtul idegesítő mondat, általában azt szokták így "magyarázni" a gazdák, amikor a kutyájuk ki akarja venni a kezemből a labdát vagy felszed minden ágacskát, és próbálja elfoglalni magát.