Összefoglaló az elmúlt három évről, amiből kiderül, hogy telnek a napjaink, hogy oldjuk meg, hogy a kutya szinte soha ne legyen egyedül, hol és mit mozgunk, és mi az, amit másképp csinálnék, ha újrakezdhetném Őpulisága felnevelését.

Az előző, indulatból írt posztomhoz írt kommentek olvasásakor rájöttem, hogy még soha nem írtam arról, hogyan is élünk, ezért lehetséges, hogy téves képzetek alakultak ki arról, hogy mit tartok helyes kutyatartásnak. Úgyhogy most orvosolom ezt a hibát.

A kezdet

Oz egy Tolna megyei falucskában született egy fajtatiszta, de nem tenyésztői családban. Igazi falusi kutyaként töltötte élete első pár hetét, szénában, szamár, kecske, és más állatok társaságában. Az alomban ő volt a legnagyobb szuka, többek között ezért, és a bátor és nyílt viselkedése miatt esett rá a választásunk. A többes szám ebben az esetben öt embert jelent, Oz egyszerre ismerte meg a falkát, ami most is körülveszi. Először a vidéki "nyaralónkat" és a kertünket ismerte meg, ide hoztuk haza, aztán pár nappal később mentünk vele vissza Budapestre.

Előtte nem volt pulink, de ugyanennek a szülőpárnak két különböző alomból származó kölykét (egy fekete szukát és egy maszkos fakó kant) évek óta ismertük és a velük való kapcsolat miatt szerettünk bele a fajtába. Hogy milyenek is ők, arról már írtam, meg még fogok is sokat, most csak annyit, hogy egyértelmű volt: kedves, okos és jó idegrendszerű kutyák, akiknek a mérete és az a tény, hogy nem vedlenek, alkalmassá teszi őket városi tartásra is, persze nem mindegy, hogyan.

Életünk a városban

Oz családban él és több gazdás kutya. Azért vállaltuk be, hogy egy budapesti belvárosi kerületben neveljük fel, mert ebben a kerületben van a legtöbb futtató Budapesten (könnyű séta távolságra négy darab) és azért, mert olyan családban tartjuk, ahol gondoskodni tudunk arról, hogy nagyon keveset legyen egyedül. Magyarul: hétköznap napközben sincs egyedül a lakásban, ha két-három órára elmegyünk hétvégén soppingolni, már lelkifurdalunk. Hétköznap a hajnali ébresztő után irány a futi, labdázás, játék, engedelmességi (!!!) gyakorlatok, és persze barátkozás a többi kutyával (már amennyire egy pulinál ez működik). Utána sertepertélés, szundikálás, és az esetlegesen érkező vendégek fogadása a program, plusz egy kis extra séta és kirándulás, mikor hogy érünk rá.

Munka után, ha szép az idő, már késő délután letipegünk és sétálgatunk a környéken a tetszőlegesen csatlakozó további falkatagokkal. Meglátogatjuk István lemezboltját (jutifalatok és simi), beugrunk sütizni (kutyasüti\kutyafagyi, az évszaknak megfelelően, és csak jó kutyáknak), sétálunk a Duna-parton és persze megyünk futira játszani. Amikor nincs ilyen extra program, akkor csak simán leviszem futkározni estefelé, és igyekszem variálni a programot a helyszínt és az elfoglaltságot illetően is, mivel Őpulisága hamar megunja a repetitív tevékenységeket (akárcsak a gazdája).

Hétvégén, ha éppen nem beteg mindenki egyszerre, biztos, hogy kirándulunk és mindig kutyástul, tekinthettek kutyabuzinak, de hozzá igazítom a programot, többek között a geocaching.hu segítségével igyekszem olyan helyeket találni, ahol sok a látnivaló és ahova kutyát is lehet vinni. Mint hogy hétvégén sokszor jövés-menés, váltófutás van a falkában, meg tudjuk oldani, hogy jusson egy fél nap kutyátlan programra is úgy, hogy közben Oz nem marad egyedül. 

Vidék és üdülés

A már említett házikóba szintén kutyával megyünk hétvégén, szabadság idején,nyaralni, függetlenül attól, hogy hányan vagyunk és milyen kombinációban ugrunk le. Ha máshol üdülünk, akkor keresünk kutyakompatibilis helyet.

Amit máshogy csinálnék

Ha újrakezdeném, valószínűleg még több emberrel ismertetném össze a kutyát egész pici korában, és megpróbálnám hozzászoktatni a gyerekekhez is (utálja őket). Valószínűleg még egy éves kora előtt fokozatosan hozzászoktatnám ahhoz is, hogy több lakásban aludjon, szóval több tudatos szocializációs gyakorlatot csinálnék vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.