Őpuliságának visszatérő vesegondjai vannak, hajlamos a felfázásra, emiatt csökkentenünk kell az étrendjében a foszfort és a húst.  Ha körülnézünk a piacon, kiderül: nehéz olyan, magas minőségű eldelt venni, aminek nem túl magas a hústartalma.

A kutya eredendően húsevő és elvileg a minőségi tápok mind magas hústartalmúak. Mi viszont most pont olyan helyzetben vagyunk, amikor kerülendő a túl sok hús, mert ez felboríthatja a vizelet Ph-értéklt, ami pedig megnyitja az utat a felfázás előtt. Az úgy nevezett felfázást – az emberekhez hasonlóan – a kutyáknál is kórokozók idézik elő és a legjobb védelem a Ph-érték ellenőrzése. Leegyszerűsítve: a megfelelő savasságú pisi kiirtja a baktériumokat, így azok nem okozhatnak betegséget.

A speciális kutyatápok kiválasztásáról bővebben itt

Ha valaki hasonló cipőben jár, az nemigen etethet 80-90 százalékos hústartalmú szárazeledelt. Aki mégsem szeretne kompromisszumot kötni a minőség tekintetében, annak azt javaslom, keressen az idős kutyák számára fejlesztett prémium eledelek között, ezeknek szinte mindig alacsonyabb a hústartalma.

Jó ötlet lehet átnézni az áruházláncok sajátmárkás termékeit is, mert ezek között is akadhat olyan eledel, ami nem tartalmaz szóját, búzát, cukrot és mesterséges anyagokat, de alacsonyabb a hústartalma. Ha egy eledelben a fő energiaforrás a kukorica, a krumpli vagy a rizs, az nyerő lehet.

Ami a konzerveket illeti, ott könnyebb a helyzet, mert a csupahús verziókból is adagolhatunk kis mennyiséget, amit aztán fellazíthatunk tésztával, rizzsel, stb. Mindamellett a német diszkontláncok kínálatában találtam olyan, szószos típusú konzveret, amit örömmel befal a kutyám és semmilyen emésztési gondot nem okoz neki. Ha látom a konzerben a répadarabokat vagy a borsószemeket, az jó jel, valószínűsíti, hogy minőségi eledellel van dolgunk.

Ne felejtsétek el mindig megnézni a címkéket, ehhez egy kis segítség itt. 

Nagy nehezen hozzánk is megérkezett a tél, ideje felkészülni a mancsok védelmére. A most következő recept poénja, hogy a krémet nem csak kutyatappancsra, hanem a saját szánkra is használhatjuk.

A mancskrém (és az ajakír) két legfontosabb funkciója az ápolás és a védelem. Előbbihez olajokat használunk, utóbbi funkciót a méhviasz látja el. Az eredeti recepthez oliva- vagy napraforgóolajra, kókuszolajra és shea vajra van szükség. Ha éppen nincs otthon kókuszolaj, helyettesíthetjük ugyanannyi olivával is, a shea vajat viszont nem érdemes kihagyni, mert az ápoló hatása mellett sűrűbb lesz tőle a kence. A méhviaszra egyrészt vízlepergető hatása, másrészt a tartósításban játszott szerepe miatt lesz szükségünk.

Hozzávalók: kókuszolaj, olivaolaj, shea vaj, méhviasz, ajakbalzsamos tubus vagy krémtégely

A recept pofonegyszerű: egy kisebb edényben alacsony lángon olvasszuk össze a két teáskanál olivaolajat, két teáskanál kókuszolajat, egy teáskanál shea vajat és négy teáskanál méhviaszt. Aki extra védőhatást szeretne, az húsz csepp E-vitamint is adhat a krémhez.

A folyadékot még melegen öntsük üres ajakbalzsamos hengerekbe vagy jól zárható, tiszta krémtégelybe. Ez a keverék akár két évig is eláll és mintegy huszonnégy ajakíres tubusnyi mennyiséget ad.  A krémet célszerű séta előtt használni, így elkerülhetjük a kirepedezést. Az összetevőkből látható, hogy akkor sem történik baj, ha a kutya lenyalja a mancsáról. Az optimális hatás érdekében érdemes este, esetleg etetés után bekenni a kutya mancsát. Ha amúgy is punnyad és velünk van, szemmel tarthatjuk, a krém  teljesen beszívódhat, mielőtt újra sétálni indultok.