Jelenlegi puli állapot, kicsit olyan, mint egy underground zenekar neve. Nem különösebben izgalmas sztori, a tanulsága, hogy a kutyák ugyanúgy meg tudják húzni a lábujjaikat, mint mi a combunkat pl. és a kellemetlen tünetek sokáig megmaradnak. 

A dolog úgy kezdődött, hogy teszteltük a Teleki téri futit, Ozikának nagyon tetszett, hogy abroncsok vannak a földbe ásva, amiket át lehet ugrálni. A gazdák egy része úgy gondolja, hogy nyugodtan hagyhatja a kutyáját ásni, hadd legyenek mély gödrök a futtatón, hátha beleesik valaki. Éppen ez történt egy hete, Ozika nekifutásból belehuppant egy ilyen gödörbe, persze rohant tovább, egy nap múlva viszont elkezdett sántítani. Persze azonnal átvizsgáltuk a mancsait, az első számú gyanúsított ilyenkor a toklász-tüske-kavics maffia, de nem találtunk semmit.

A következő napokban a sántikálás hol eltűnt, hol visszatért, ha sokat futott a kutya, akkor erősebben, pihenés után kevésbé. Ráadásul nem volt egyértelmű az sem, hogy melyik lábával van a gond. Mivel nem tudtunk rájönni, mi ez és nem akart elmúlni (bár nem is erősödött), elvittük orvoshoz, aki a lába gondos átvizsgálása után arra jutott, hogy meghúzódhattak a lábujjai. Mivel mindkét első mancsán érintett egy-egy lábujj, nem csoda, hogy nem tudtuk megállapítani, tulajdonképpen melyik lábára biceg. Kapott egy injekciót és egy levél gyulladáscsökkentőt (Carprodyl) ízesített tablettában, amit szívesen megeszik és amitől szerencsére a gyomra sem készült ki. A gond az, hogy amint javul a helyzet, rohanna, mint az őrült, a lábát viszont pihentetni kell. Kocognia szabad, intenzív fékezést és irányváltást igénylő játékot viszont nem játszhat. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.