Ha kutyával utaznánk külföldre, érdemes felkészülni, mert pár dologra biztosan szükségünk lesz. Az EU-n belül történő utazáshoz minimum követelmény az EU útlevél vagy az ennek megfelelő bizottsági dokumentum, a veszettség elleni érvényes oltás és a mikrochip.

Az EU-ban (kivéve a Írországot, Svédországot, az Egyesült Királyságot,  Máltát és Finnországot) ugyanazok a szabályok vonatkoznak a felnőtt kutyák, macskák és görények utaztatására.

Indulás előtt fel kell keresnünk az állatorvost, aki kiállítja a kutya EU útlevelét, illetve az annak megfelelő uniós okmányt, amit itt találtok a második számú mellékletben (jó lassan töltődik be).

Ha a kutya Magyarországról származik, akkor elég az érvényes veszettség elleni oltás, ami itthon amúgy is kötelező. Külön laborvizsgálatra csak akkor van szükség, ha az állat a "nem listás harmadik országok" egyikéből (Szerbia, Ukrajna) érkezik - további részletek a NÉBIH oldalán.

Emellett mikrochipre is szükség lesz, aminek a használata szintén kötelező Magyarországon.

Ha repülős utazást tervezünk, akkor első körben érdemes a légitársaságok nemzetközi szövetsége, az IATA honlapján tájékozódni az általános szabályokról. Itt megtaláljátok a legfontosabb tudnivalókat, köztük a szállítódoboz méreteire vonatkozó előírásokat. Több webáruházban találhattok olyan szállítót, amelyet IATA kompatibilisként jelölnek meg. Ez természetesen igaz lehet, de mindenképpen célszerű ellenőrizni a méret- és a testsúly paramétereket, mert az IATA nem győzi hangsúlyozni, hogy egyetlen cégnek, vagy terméknek sem ad "megfelelt" minősítést, vagyis kizárólag a forgalmazó lelkiismeretességén múlik, hogy jogosan használja-e az IATA nevét biztosítékként arra, hogy tényleg felvihetjük a gépre a kutyát az adott dobozban.

Ami az utastérben történő szállítást illeti, a "kis méretű" és "ölben utaztatható" kifejezés elég általános, mindig az adott légitársasággal kell előre tisztázni, hogy belefér-e a kutya. Az IATA egyébként állítja, hogy a társaságok a raktérben is jól szellőztetett és csendes helyen tudják szállítani a kedvenceket, akik így - szerintük  - jobban járnak, mint ha az utasok között lennének... 

A reaktív kutyával kicsit bonyolultabb sétálni, mint egy nyugodt példánnyal, mivel sokféle környezeti ingerre idegességgel vagy fenyegetéssel válaszol. A kellemetlen következményeket tudatos felkészüléssel és egy kis óvatossággal kerülhetjük el.

Jön egy másik kutya, jön egy kisgyerek csattogós játékkal vagy egy (fél)részeg ember dülöngél, idős néni sántikál bottal, hirtelen eldől egy szemeteszsák - csak pár példa arra, hogy mire reagálhat negatívan az érzékenyebb kutya. Szerencsére az ilyen helyzetek többsége elkerülhető, erre nézünk most pár példát, szokás szerint Lili Chin rajzai segítségével. 

A módszer lényege az, hogy még a kutya reakciója előtt lépünk: ha olyan helyzet következik, amit a kutya kisebb izgalommal, de tolerál (például valaki keresztben áthalad előttünk egy másik kutyával), akkor elég egy várj-tovább kombó és utána dícséret, ha a kuty nem reagálta túl a dolgot, vagyis nem kezdett ugatni, stb.

Ha olyasmi érkezik, amire a kutya biztosan felfigyel majd, de nem veszélyes és nem igazán tudjuk befolyásolni (játékautó gurul elé) akkor a legjobb előre szólni neki, hogy nézze meg. Ezzel (valószínűleg) megtartjuk a helyzet irányításának a lehetőségét és utána jogosan jutalmazhatjuk meg a kutyit, ha szép nyugodtan megszemlélte a dolgot, aztán mehetünk tovább.

Lilihez hasonlóan én is ívben elkerülöm az olyan kerítéseket, amik mögött kutya áll, ez a legegyszerűbb módja a konfliktus megelőzésének.  Ha akaratlanul is "sarokba szorítana" egy másik sétáló azzal, hogy felénk jön, akkor szintén megváltoztatom az irányt, a séta közbeni irányváltások, kanyarok amúgy is jók, mert arra ösztönzik a kutyát, hogy ránk figyeljen. 

A fenti rajzok közül egy dolgot nem csinálok és nem javasolok: a kutya felkapását, ha másik kutya jön. Szerintem ez általában fölöslegesen feszültséget kelt mindegyik félben, Csak akkor veszem fel a kutyát, ha valamitől nagyon megijed és effektíve kéri, vagy ha nagyon súlyos veszélyhelyzet van, de erre szerencsére eddig nem volt példa.