Újabb futtatói élmény, ami blogos feldolgozásért kiált: tappancs kutya nem szeret visszajönni, inkább tovább futkosna. A gazdája nem tudja visszahívni, ehelyett erőtlen kiáltásokkal szalad a kutya után, aminek az nagyon örül, hiszen a fogócska a kedvenc játéka.

Ilyen jelenetet gyakran látni séta közben, mivel sok gazda nem érti, hogyan hívhatja vissza a kutyáját. Amikor az állat először szalad el előlünk ahelyett, hogy megállna, nehéz megállni, hogy ne szaladjunk utána, de próbáljunk meg. Ha kutya már elég nagy ahhoz, hogy értse a gyere ide parancsot, akkor az elfutás pillanatában már tudja, hogy rosszat csinált. Ha ilyenkor utánarohanunk, netán kiabálunk és heves mozdulatokat teszünk, megijed és tovább fog rohanni. Ha nem ijesztünk rá, csak szaladunk, azt fogócskaként értelmezi és vidáman kergetőzni kezd velünk.

Ezért ilyen esetben hangosan, érthetően de nem indulattal szólítsuk a nevén a kutyát és adjunk parancsot a bejövetelre. Figyeljük a reakciót: ha felfigyel és felénk fordul, határozott, de kedves hangon megint felszólíthatjuk. Ha  füle botját sem mozdítja, kezdjünk lassan és nyugodtan felé menni úgy, hogy egyértelmű legyen, nem rávatni akarjuk magunkat. Szerencsés esetben a nyugodt közeledés elég ahhoz, hogy ismételt felszólításra a kutya visszatérjen hozzánk. Ha ez sem elég, én az ültetést tudom javasolni, ezt a legtöbb kutya könnyen és hamar megtanulja. Négy-hat méter távolságból már könnyen leültethetjük a fegyelmezetlenebb kutyákat, feltéve, hogy a kuty valóban megtanulta már ezt a parancsot.

A teljesen fegyelmezetlen kutyáknál, akiknél egyik fenti módszer sem válik be, az „otthagyási trükköt” érdemes alkalmazni: lassan besétálunk a látóterébe, szólítjuk, aztán szép nyugodtan elkezdünk távolodni tőle. Ha a kutya valamilyen szinten ragaszkodik a gazdájához, előbb-utóbb keresni fogja és elindul utána. Ha végre bejött, soha ne szidjuk meg, sőt. Fontos, hogy ne negatív élményekkel kapcsolja össze azt, hogy csatlakozik hozzánk, mert ezzel csak nő a kísértés arra, hogy legközelebb is meglépjen.

A legfontosabb persze az, hogy már az első pillanattól, ahogy a családba kerül, elkezdjük neki lépésenként megtanítani a behívást és sok-sok dícsérettel jutalmazni minden alkalommal, amikor úgy dönt, hogy odajön hozzánk.

Nemrég több látogatást tettünk az állatorvosnál torokfájás ügyében (erről itt) és éppen a rendelőben voltunk, amikor a doki kapott egy telefont, miszerint egy kutya megevett egy sportszeletet a csomagolással együtt. És ez még csak a kezdet.

Az állatorvosunknak volt szerencséje ökölnyi követ is kioperálni egy kutyából, a labdákról és más apportjátékokról nem is beszélve. Még sehol nem olvastam tudományos magyarázatot arra, hogy miért nyelnek le mindenféle fura tárgyat a kutyák, az viszont tény, hogy az ismerettségi körömből származó esetek mindegyikében olyan kutya volt a főszereplő, akivel csak ritkán játszottak. Ez elsősorban a labda/kő/fadarab vonalra vonatkozik, ezeket szedheti fel a leggyakrabban a kutya, ha sétálni viszik, de ismerek több notórius papírzsepi-  és szemétevőt is.

Ha valaminek szaga van – vagy éppen kellően gusztustalan – az vonzza a kutyákat, feltételezem, hogy valamilyen ősi ösztön veszi rá őket arra, hogy megegyék. Ha az étel illatkozik a csomagolásban, a legtöbb kutya nemigen törődik a csomagolással.

A többi tárgy esetében viszont szerintem inkább véletlenről lehet szó, több esetről is hallottam, amikor a kutya játék közben véletlenül lenyelte a labdáját. Az pedig biztos, hogy sokkal kisebb az esély a labda lenyelésére, ha a kutya számára természetes, hogy ilyesmit lehet rágcsálni és nem élete nagy zsákmányaként kezeli az ellopott játékot.

A megfelelő játék kiválasztásakor érdemes betartani néhány egyszerű szabályt:

• Csak olyasmit vegyél a kutyádnak, amit te is meg tudsz hajlítani kézzel.
• Az anyaga elég kemény legyen ahhoz, hogy ne tudjon könnyedén kiharapni belőle darabokat.
• Ha a kutya szája „tele van” a játékkal, vagyis a labda vagy akármi elég nagy ahhoz, hogy mindig látod, amikor nála van, akkor valószínűleg nem kell a lenyeléstől tartani.
• Előnyős, ha elég amorf ahhoz, hogy ne csusszanjon le könnyedén a torkán.
• Amikor először adsz egy játékot a kutyának, mindig figyeld meg, mit csinál vele, csak akkor hagyd magára a játékkal, amikor már megszokta.
• Tarts otthon többféle játékot és add őket felváltva a kutyának, hogy  soha ne unatkozzon és ne keressen játékot séta közben a földön.
• A kötélből/rongyból készült játékokat rendszeresen ellenőrizd: ha elkezdenek foszlani, le kell vágni róluk a felfeslett részt, ha látszik rajtuk, hogy tovább fognak bomlani, irány a szemetes.