A kutyám lassan áttér a húsmentes életmódra. Eleinte úgy tűnt, hogy csak válogat, de kiderült, hogy a szervezete pontosan tudja, mire van szüksége.

Először csak az tűnt fel, hogy sokkal fáradékonyabb és kedvetlenebb, mint szokott lenni. Aztán egyre kevesebbet evett, végül elvittük orvoshoz, aki kiderítette, hogy vesegyulladást kapott. Most antibiotikumot szed és próbáljuk rábeszélni az evésre, már be is szereztem a húgyúti gondokra optimalizált, alacsony fehérjetartalmú eledelet.

De úgy látszik, ez sem elég, mivel ezt sem szívesen eszi meg. Miután lassan két hete alig eszik valamit, elkezdtünk kísérletezni különböző ételekkel és úgy tűnik, szinte bármit szívesen elfogyaszt, ami finom, de nem hús. Vagyis megeszi a kekszet, leesett kenyérdarabot, sőt, még a natúr kölesgolyót is. Hihetetlen, de van benne ráció, mivel a fehérjeszegény étrend az egyik ajánlott kúra az ilyen betegségek esetében. Úgyhogy a méregdrága gyógytáp egyelőre a kamrában várja, hogy valaki valamikor megegye, őpulisága pedig gasztrokalandokat tesz, miközben a gazdái várják, hogy végre hasson az antibiotikum.

Ha a dolognak van tanulsága, akkor az az, hogy nem szabad könnyedén venni az étvágytalanságot és mindenképpen orvoshoz kell vinni a kutyit, ha hirtelen jelentősen megváltoznak az evési szokásai. 

Az előző posztban felsoroltam a szerintem legfontosabb általános tudnivalókat a puli bundájával kapcsolatban, most jöhetnek a konkrét ápolási tippek, amelyek közül többet bevethetnek a nem-puli tulajdonosok is.

Két fürdetés között érdemes gyakran rendberakni a puli bundáját, mert csak így marad tiszta és szép. Amire nincs szükség: mesterséges alapú szárazsampon, kutyaillatosító, vagy bármilyen más szőrvarázslat. Amire szükség lesz:  jó minőségű, tiszta, természetes olaj (lehetőleg extraszűz olivaolaj), langyos víz, papírtörlő és egy spray palack.

Amint a puli bundája elkezd szalagosodni, elfelejtjük a fésűt és innentől kezdve csak a kezünket használjuk az ápoláshoz. Tépésnek hívjuk azt az eljárát, amikor a bundát maximum hüvelykujj méretű részekre bontva tincsekre húzzuk szét. A tépés során rétegenként haladunk és igyekszünk minél teljesebb munkát végezni, ami nem könnyű, mert a szőr mennyisége hatalmas. Szerintem nem érdemes abból kiindulni, hogy egy menetből rendberakjuk az egész kutyát, mert túl sokáig tart és megutáltatjuk a műveletet az állattal, ha két-három órán keresztül tűrnie kell a kozmetikázást. Ehelyett testtájanként haladjunk, szem előtt tartva, hogy a hátközép és a fenék a legkritikusabb csomósodás szempontjából.  Ha lehet, ne oldalanként hosszában haladjunk, hanem mindkét oldalon egyenletesen, köröket leírva.

Először mindig érdemes egy-egy szőrsávot leválasztani a többitől, mintha egy sálat akarnánk kialakítani. Ha ez megvan és jól látható a bőr vonala a szőrmegallér mögött és előtt, akkor elkezdhetjük keresztben szalagokra bontani a bundát, ez a nehezebb. Ha egy ilyen réteg elkészült, jöhet a víz-olivaolaj kombó a palackból.

Két-három evőkanál olivaolajat öntsünk két deci vízbe és spricceljük be vele az immár szalagos bunda részt. A tincseket finoman hatjsuk a kutya feje felé, hogy az olajos permet a tövüket érje Utána hajtsuk vissza a tincseket és simítsuk el a szőrt. Miután így végigmentünk a napi szőr-penzumon, jöhet a kissé megnedvesített papírtörlő; megint hajtsuk vissza a szőrt és a korábban kialakított rétegeket követve töröljük át a tincseket.  Nagy a kísértés, hogy a bunda felszínével foglalkozzunk, de ne tegyük: inkább a szalagok tövétől felfelé haladva dolgozzunk. A cél az, hogy minden tincsről letöröljük a lehető legtöbb koszt úgy, hogy eközben hidratáljuk és ápoljuk a bundát. Ha jól csináljuk, a szőr tövében összegyűlő port és egyéb koszokat el tudjuk tűntetni, a bunda színe élénkebb és láthatóan tisztább lesz. Befejezésként hajszárítóval lazítsuk fel és szárítsuk meg a bundát, de kizárólag langyos levegővel.