Mintegy 11 ezer évvel ezelőtt az elődeink felneveltek egy beltenyészetből származó kutyát, aki azután szaporodott és ezzel továbbörökítette a rákot, amely a mai napig szedi áldozatait a kutyák körében.

A tudósok jelenleg csak két olyan rákot ismernek, amely továbbadható az utódoknak: az egyik a tasmán ördögöket veszélyeztető betegség, a másik a kutyákat veszélyeztető CTVT. A Cambridge-i Egyetem munkatársai feltérképezték a CTVT genomját, hogy kiderítsék, mikor alakulhatott ki a betegség.

Kutyasétáltatás - Bhimbetka barlangok, India, őskőkorszak

A CTVT mintegy két millió mutációt tartalmaz, ami rendkívüli a más ráktípusok esetében mért átlag ezer-ötezer mutációt tekintve. A tudósokat éppen ez a mutációs sorozat segítette a kutatásban, ezek közül bizonyos eltérések ugyanis szabályos időközönként jelennek meg, vagyis a számuk a betegség létrejötte óta eltelt idő mérésére is alkalmas.

Eszerint a CTVT mintegy 11 ezer éve alakulhatott ki. Hogy milyen kutyában jelent meg először ez a potenciálisan életveszélyes rák, nem tudni, de az biztos, hogy az állat belterjes tenyészetből származott. Mivel ez a rákfajta nem minden esetben halálos, a kutya továbbadta azt a saját közösségében. Világszerte csak az elmúlt ötszáz évben terjedt el a betegség, a tudósok szerint a kutyákkal utazó felfedezők közreműködésével. Sir Mike Stratton, a tanulmány vezető szerzője a Discovery Newsnak elmondta: a CTVT kutatása segíthet megérteni, hogyan válhat továbbörökíthetővé egy-egy rákfajta, így felkészülhetnek arra az esetre, ha az emberek körében is hasonló jelenség zajlik le. 

Nagy Máté, az Oxford Egyetem Zoológiai Tanszékének kutatója és munkatársai különleges kutatást végeztek, amelyből kiderült: a közösen sétáltatott kutyák egyértelműen megmutatják, ki a domináns, sőt, a kutyák személyiségjegyeire is következtethetünk a sétakor mutatott viselkedésükből.

Nagy Máté (Oxford University) és Kubinyi Enikő (Magyar Tudományos Akadémia) közös kutatásának érdekessége, hogy a kutyák nyakörvére szerelt GPS-re és egy a gazdák által kitöltött kérdőívre építve von le következtetés a kutyák személyiségével kapcsolatban. A kutatók a Discovery Newsnak elmondták: míg az egyéni séták alkalmával kevésbé látható egy-egy kutya dominanciája, addig az együtt sétáltott kutyáknál egyértelmű a hierarchia.

A PloS Magazinban közzétett tanulmány szerint azok a kutyák, akik gyakran átvették a minifalka vezetését séta közben, nem csak dominánsabbak, hanem könnyebben taníthatóak és irányíthatóbbak, mint a társaik. Általában igaz, hogy a csapatvezetők idősebbek és – mint a felmérés során kitöltött kérdőívekből is látszik – más élethelyzetekben is dominánsan viselkednek.

Az etológusok régóta tudják, hogy a farkasfalkákat általában egy, vagy néhány pár vezeti, a falkában csak ezeknek a domináns pároknak születnek kölykeik. A kutyák társadalmára ugyanakkor nem jellemző az ilyen típusú falkaépítés, ezért a tudósok az ő esetükben vitatják a hierarchia szerepét és fontosságát. A friss kutatás egyértelművé tette, hogy a gyakran együtt sétáltatott kutyapárosokból rendszeresen a domináns egyed veszi át a vezetést. Kubinyi Enikő szerint a kutyák körében mért hierachia szintje nagyjából megegyezik a több szaporodó párral rendelkező farkasfalkákéval.

A kutatás önmagában is érdekes, de a tudósok azt remélik: az új eredmények segítségével könnyebben alakíthatják ki az ideális kutya párosokat például a kereső és mentő kutyás egységeknél