A futtatókon leggyakrabban vizslákkal találkozunk, sokukat évek óta ismerem. Ugyanakkor vitatható, hogy érdemes-e ezt a fajtát városban tartani, én most csak leírom a külső szemlélőként szerzett tapasztalataimat.

Budapest a vizslák hona - legalábbis én így látom három évnyi sétálgatás, kirándulás után. A saját felmérésem távolról sem reprezentatív, de az biztos, hogy egyetlen más fajtával sem találkozom annyiszor, mint velük. Újabban a francia bulldogok kezdik utolérni őket a népszerűségi listán, de a belvárosban így is a vizslák vannak túlnyomó többségben a kutyabarátaink között.

Lécci lécci lécci

Szerintem a vizslák kedvenc szava járása lenne, ha beszélnének. A futtatós vizsla ismerőseim valamit szinte mindig kérnek-kunyerálnak. Elsősorban labdát, ha az nincs, akkor kaját, de legalább, és mindenképpen simogatást. Szinte mindig odajönnek hozzánk köszönni, több tíz méterről kiszimatolják, ha labda van a zsebemben és már jönnek is, odadugják a selymes pofájukat a kezembe és kér(d)ően néznek. Megértem őket, a sok vizsla barát közül egyikkel sem játszanak a futtatón. Nem túlzok, soha nem láttam még sem labdát, sem más játékot a gazdáiknál. Csak álldogálnak, beszélgetnek egymásssal, jó esetben lassan sétálnak, a kutyák meg szimatolnak, néha futnak egy kicsit, de leginkább unatkoznak. 

Feltétlen jóindulat

Kutyás pályafutásom jópár éve alatt összesen ha kétszer volt konfliktusunk vizslával, akkor sem vészes. A vizslák nagyon kedvesek, néha ugatnak egy sort, ha felháborítja őket valami, de inkább eliszkolnak, semmint, hogy konfliktusba kerüljenek emberrel-állattal. Szerintem a  kiegyensúlyozott természetüknek köszönhetik, hogy sokan vállalkoznak a tartásukra akkor is, ha nem tudják őket eleget mozgatni. Meg persze annak, hogy szinte macskaszerűen tiszták és rövid a szőrük.

Bohócok

A vizslák óriási arcok, komoly színészi tehetséggel, amit nem haboznak bevetni, ha el akarnak érni valamit. Én szomorú bohócnak látom őket, úgy ácsingóznak a törődésért és játékért, vagy ha arra nincs remény, legalább azért, hogy leessen valami kaja, vagy történjen végre valami, amiben részt tudnak venni.  

 "Okos vagyok, látod?"

Mivel gyakran jönnek oda hozzám, szoktam velük beszélgetni, előfordul, hogy játszom is velük, ha a gazdájuk nem bánja és mondhatom, nagyon okos, könnyen tanítható kutyák, akik érzékenyen reagálnak a hangsúlyokra és testbeszéddel is könnyedén lehet velük kommunikálni. Ez azért is nagy szó, mert ezeket az ismerős vizslákat nem tanítják, nem foglalkoztatják, legalább is, amennyire én látom. Nem adnak nekik feladatot és nem várják el tőlük az engedelmességet, pedig alig várják, hogy megmutathassák, milyen ügyesek. Szívesen foglalkozom velük.

Hát ezek az általános benyomásaim a városi vizslákról, akiket ismerek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.