Egy futtatós ismerősöm azt válaszolta, hogy otthon szokott gyakorolni a kutyájával, amikor megkérdeztük tőle, miért nem visz valamilyen játékot a séták alkalmával és miért nem ad feladatot a kutyusnak? A séták elmismásolása nem csak butaság, de hosszú távon komoly következményei is lehetnek.

A fent említett ismerős társa egy fiatal golden retriever, aki az utóbbi időben egyre többször vicsorog a többi kutyára, agresszívabban játszik, láthatóan idegesebb, mint korábban. A gazdáját annak idején hoszú hetekig kellett győzködni arról, hogy vigyen labdát a sétákra, így – ha más nem – legalább azt rágcsálhatja-cipelheti a kutya és nem szed fel semmi koszt. (Azt már remélni sem mertük, hogy esetleg el is dobja a labdát a gazda). Egy ideig ment a dolog, a kutyus szorgalmasan hurcolta a labdát és hamar rájött, hogy ez a maximum, amit ettől az embertől várhat.

Újabban viszont már a labdáját sem kapja meg a kutya, aki unaloműzés céljából ismét felszedeget minden undormányt, amit talál és kezd egyre agresszívabban viselkedni. A séta a városi kutya számára a nap fénypontja, ilyenkor van lehetősége arra, hogy a gazda teljes figyelmét megkapja és játszhasson. Sok gazda viszont úgy viselkedik ilyenkor, mintha a sétáltatás szükséges rossz lenne, nem törődik a kutyával, nem beszél hozzá vagy játszik vele.

További sétálós blogok itt

A budapesti kutyatartók jó része előnyben részesíti a munkakutyákat, miközben nem érti meg, hogy az állatnak feladat, elfoglaltság kell. Aki retrievert vesz, de nem hajlandó labdázni vele, az nem normális, hiszen mindenki tudhatja, hogy ennek a fajtának az apportírozás a szenvedélye. Az már akár  állatkínzásnak is nevezhető, hogy nem csak nem labdázik vele, de semmilyen feladatot nem ad a kutyának.

Hogy reagál erre az állat? Eleinte még könyörgően nézett a gazdájára, remélve, hogy történik valami, mostanra feladta a reményt és a frusztrációját növekvő agresszióval mutatja ki a többi kutya felé. Ha egy retriever vicsorog, akkor nagy baj van. Városi kutyabarátok, kérlek benneteket, fontoljátok meg, milyen fajtát választotok, nem szégyen kísérőkutyát/ölebet tartani, akiknek elég a jelenlét és kevésbé fontos a munka. De aki még a séták során sem akar figyelmet fordítani a kutyára, az jobban teszi, ha újragondolja a kérdést  a saját, a kutya, és a többi kutyástárs érdekében.