Tapasztalatom szerint a kettő gyakran együtt jár: a gazdák nagy része nem vágyik agresszív kutyára, de az a tény, hogy a kutyája támadólag lép fel a többiekkel szemben, megrémíti és nem tud megfelelően reagálni a helyzetre. Készülj fel arra, hogy ilyenkor rajtad csattan az ostor ha meg akarod védeni a kutyádat. Néhány tipp arra vonatkozóan, hogyan csökkenthető a helyzet súlyossága.

Először is fontos megérteni, hogy (néhány elvetemült gazdát leszámítva) a túlnyomó többség nem neveli agresszióra a kutyát és nem is szereti, ha a kutyája támad. Egyszerűen nem tud bánni vele, ezért nem is tudja megakadályozni a konfliktushelyzetek kialakulását. Aki jól kontrollálható kutyát szeretne, annak az első pillanattól (ideális esetben kiskölyök kortól) el kell kezdeni a nevelést: a kutyának a valódi szülei szerepét átvéve meg kell mutatni, meddig mehet el: mekkorát szabad harapni és meddig terjed a játék. Ha ez megtörténik, a kutya – akárcsak az igazi falkában – megtanulja az úgy nevezett kontrollált harapást: úgy játszik, hogy nem okoz sérülést és egyúttal megérti, hogy nem szabad szemtelenkedni más kutyákkal, mert annak rossz vége lesz.

A fekete-fehér kutya arckifejezés azt mondja: tűnk az arcomból, vagy támadok

Sok gazda nem veszi komolyan ezt a feladatot, ezért a kutyája nem megfelelően szocializált. Miután az ilyen kutyatulajdonosok általában sem viselkednek tekintélyes, megbízható gazdaként, az eredmény frusztrált, félős és/vagy agresszív kutya, akinek sok konfliktusa van más kutyákkal. Ha ismered a kutyák gesztus nyelvét, jó esélyed van rá, hogy azelőtt megakadályozd a helyzet eldurvulását, mielőtt kialakulna, de így is elkerülhetetlenek a kisebb bunyók.

A félelem egyérrtelmű jelei: behúzott farok, görbe hát, ajaknyalogatás és ideges ásítás

A minap pontosan egy ilyen kutyával találkoztam a futtatón: a staffordshire jellegű, izmos kan jóval nagyobb volt a pulimnál és megtámadta. Az első „attak” rövid volt, de láttam, hogy ezzel nem ért véget a dolog, a gazda pedig – mi mást csinált volna – egy barátjával beszélgetett éppen és nem törődött a kutyájával. Mielőtt az állat megint támadásba lendült volna, határozottan közéjük léptem, aminek meg is lett az eredménye: mindketten visszahőköltek. Én már vittem is volna a kutyámat tovább, hiszen az volt a cél, hogy megszakítsuk a bunyót, mire a támadó kutya gazdája rám ordított, hogy ne rugdossam a kutyáját. Én erre közöltem, hogy nem rugdostam, csak közéjük léptem, egyébként pedig nem fogom hagyni, hogy megharapja az enyémet. A hisztérikus gazda a nyakörvénél fogva elráncigálta a kutyáját és közben még rámsziszegett, hogy hozzá se érjek. Ilyenkor az ember tudja, hogy reménytelen az eset, a kutyámmal távozóban még hallottam, hogy kiabál nekem valamint, de erre ár nem reagáltam.

Ilyen egy félelem nélküli, dominánsan agresszív kutya:

Ezzel a kis történettel talán nem csináltam kedvet a közbelépéshez, de azt gondolom, hogy ha eldurvul a helyzet, akkor muszáj bevetni a testgátat, hogy a rövid szünet alatt el tudd vinni a kutyádat. Ha ilyen irracionális reakciókat kapsz, annyi baj legyen. A kutyád testi épsége fontosabb és gazdaként tőled várja falkavezéri védelmet.  Nyugodt hangon hívd a kutyádat, esetleg mutasd meg neki a kedvenc játékát és tedd egyértelművé, hogy most tovább fogtok menni – ez bátorítja majd arra, hogy az ijedtség ellenére is elinduljon veled.

Amit ne csinálj:

• valóban ne rúgj a másik kutya felé, ez arra ingerelheti, hogy utánad kapjon.
• a kezedet tartsd a tested mellett, ne mozgasd és soha ne mozdulj vele az ellenséges kutya felé.
• ne kezdj kiabálni, ha ismered a kutyát és tudod, hogy valamelyest hallgat a szóra, keményen szólj rá,hogy elég, nem – ezeket a szavakat biztosan ismeri és ha kellő meggyőződéssel mondod ki, könnyen lehet, hogy ennyi is megoldja a dolgot.