A házikoszton tartott kutyáknak szükségük van plusz kalcium bevitelre, hacsak nem adunk nekik átlag 20 százalékban húsos csontokat. Mivel sok kutya emésztése nem birkózik meg a csonttal, itt egy olcsó megoldás a kalcium pótlására, amit szerintem akár a gazdák is igénybe vehetnek.

Az egyik legjobb természetes kalciumforrás a tojáshéj, viszont Magyarországon némileg kockázatos előkezelés nélkül odaadni a kutyának, hiszen előfordulhat, hogy szalmonellával fertőzött. Házilag készíthetünk belőle egészséges és hatékony étrendkiegészítőt, így:

A lehetőleg bio tojásból maradó héjakat tegyük egy sütőpapírral leterített tálcára és hagyjuk a hűtőben legalább egy éjszakára, hogy kiszáradhassanak, de a rajtuk maradó burok ne romoljon meg. Melegítsük elő a sütőt 100 fokra és egy sütőlapon tegyük be a teljesen kiszárított tojásokat. Körülbelül negyed óráig hagyjuk bent őket, a cél az, hogy tökéletesen szárazak legyenek. Hagyjuk őket kihűlni, majd egy tökéletesen tiszta kávédarálóval vagy mozsárban őröljük őket porrá.

Ha nincs kedvünk bekapcsolni a sütőt, főzzük legalább öt percig lobogva forró vízben a tojáshéjakat, ügyelve arra, hogy teljesen kiszáradjanak, mielőtt összetörnénk őket.

Az elkészült kalcium port jól zárható edényben tartsuk és fél kiló házi készítésű kutyaeledelhez körülbelül fél teáskanál port adjunk. Ha a kutya házi és gyári ételt is eszik, akkor is csak a házi étel mennyiségéhez adagoljuk a tojáshéj őrleményt.

Miért tojáshéj?

Egyrészt, mert biztos van a háztartásunkban, de leginkább azért, mert a tojáshéj 27 esszenciális mikroelemet tartalmaz és összetétele nagyon hasonlít a mi csonszerkezetünkhöz. Ebből a koktélból a kalciumtartalom 90 százalékát képes a kutya, illetve a mi szervezetünk feldolgozni, ellentétben a mesterséges táplálékkiegészítőkkel vagy akár a tejtermékekkel. A héjporból naponta fél teáskanálnyit keverjünk el narancslében vagy limonádéban, a csontritkulás megelőzésére. 

Azon kívül, hogy megnézzük, mekkora a kutya mancsa a testéhez képest, léteznek pontosabb módszerek is arra, hogy megtippeljük, hány kilós lesz egy kölyök felnőtt korábban.

Fajtatiszta kölyköknél nem nehéz a helyzetünk. Miután megtudtuk a fajta átlagos testsúlyát, érdemes megérdeklődni a tenyésztőnél az anya és az apa súlyát is, ebből nagy valószínűséggel kikövetkeztethetjük, mekkorára nő majd a kölyök.

Keverékeknél már bonyolultabb a helyzet, első körben az állatorvos segítségével próbáljuk megállapítani, milyen mixről van szó. Ha fogalmunk sincs róla, akkor próbáljuk meg közösen meghatározni, hogy kicsi, közepes vagy nagytestű kategóriába sorolható-e a kölyök. Az állatorvos ezt többek között a csontszerkezet segítségével meg tudja mondani.

Most pedig jöhetnek a számítások a Daily Puppy gyűjtésében:

A törpe, és kisméretű kutyáknál az állat hathetes korban mért súlyát duplázzuk meg, majd az eredményt ismét szorozzuk meg kettővel, így megkaphatjuk a kutya várható felnőttkori súlyát. Például: ha egy csivava hathetesen fél kilót nyom, akkor felnőttkori testsúlya kkörülbelül két kiló lesz.

A közepes, és nagytestű kutyák esetében kiindulási alapunk a tizennégy hetes testsúly, amit kétszerezünk, majd hozzáadjuk az eredeti súly felét. Például: egy golden retriever kölyök 11 kilót nyom tizennégy hetesen, eszerint a felnőttkori súlya körülbelül 33 kiló lesz.

Egy újabb módszer , amit minden testméretre alkalmazhatunk: megmérjük, a kutyát, elosztjuk ezt hetekben mérhető életkorával (ha öt hetes, akkor öttel, pl) aztán beszorozzuk az eredményt ötvenkettővel a felnőtt testsúlyhoz. Utóbbi nyilván a legpontatlanabb az összes módszer között és mondanom sem kell, hogy tuti számítás nem létezik, de ezek a technikák arra mindenképpen jók, hogy óriási meglepetés ne érjen minket, ahogy cseperedik a kutyus.