Őpulisága mindig gondoskodik programról, ezúttal viszont olyasmit produkált, ami komolyan megrémített bennünket és egyúttal demonstrálta, mire képes egy nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer és egy fertőzés együtt. A bél-ügyekre érzékenyebbek szerintem itt hagyják abba az olvasást.

Több hete nyüglődünk ilyen-olyan tünetekkel: étvágytalansággal kezdődött, aztán jött a vesegyulladás időnkénti hányással kombinálva, a legutóbbi fejezet viszont minden eddigit felülmúlt. A kutya egy gyulladáscsökkentő gyógyszert szedett a korábbi nyavajáira, de nem jutottunk el a kúra végére, mert vasárnap hányt, és arra gyanakodtunk, hogy a gyógyszer lehet az oka. Már akkor feltűnt, hogy valami nem stimmel az emésztésével, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen ekkor a szokásostól eltérő eledelt kapott, éppen a korábbi betegsége miatt.

Aztán tegnapelőtt éjjel beütött a ménykű. Egy „standard” hasmenéssel kezdődöt, feltakarítottuk és vártuk, hogy lesz-e folytatás, megesik az ilyesmi. Este tíz után a kutya annyira nyugtalanná vált, hogy levittük, gyanítva, hogy folytatódik a program, igazunk is lett. A híg hasmenés mellett a kutya kiadta magából az egész vacsoráját is. Ekkor még mindig nem pánikoltunk, kutyáknál nem ritka, hogy benyalnak valami kórokozót. A helyzet azonban rosszabbodott, a következő órákban a kutya átlag tízpercenként szaladt ki és ami kijött belőle, az egyre kevésbé emlékeztetett hasmenésre, inkább egy enyhén véres váladékra emlékeztetett.

Mondanom sem kell, hogy nemigem aludtunk, próbáltuk nyugtatni a kutyát, miközben egyre ijesztőbb lett a helyzet. Nem csak azért, mert a végén szinte kizárólag vért kakilt a kutya,hanem azért is, mert rövid idő alatt rengeteg folyadékot veszített, amit nem tudtunk pótolni, hiszen inni nem volt hajlandó. Ásványvízbe mártott papírzsepivel próbáltam cseppenként vizet adagolni neki, remélve, hogy nem jön ki belőle azonnal.

Kora reggelre annyira kimerült, hogy alig tudtuk felrázni, már-már úgy tűnt, hogy nincs eszméleténél. Miután nagy nehezen életre pofoztuk, a tenyeremből ivott egy kis vizet és eléggé rendbejött ahhoz, hogy – szinte hihetetlen – saját lábán jött el velünk az állatorvoshoz. A doki azonnal infúziót kötött be, kapott egy fekélygátló gyógyszert és antibiotikumot. Valószínűsíthető, hogy egy újabb fertőzés áll a háttérben, bár gyanús, hogy a korábbi gyulladáscsökkentő is szerepet játszhatott a vérzés kialakulásában.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (ibuprofen, diclofenac, szalicilsav) szedése ugyanis fokozott kockázatot jelent a kutyák számára, a gyomor- és bélvérzés akár már egy tablettától is kialakulhat, de előfordul, hogy csak több évnyi szedés után jelentkeznek a tünetek. Ezért SOHA ne adjatok embergyógyszert a kutyának állatorvosi konzultáció nélkül. Ha pedig vért gyanítotok a kutya székletében, azonnal vigyétek őt állatorvoshoz.

Többen felvetették a répa-reggeli poszt kapcsán a pucolás kérdését, ezért gyorsan összeszedtem,  szerintem miért érdemes szinte minden gazdának megtisztítania minden zöldséget, mielőtt bárkivel megetetné.

A „szinte minden gazda” megfogalmazás arra utal, hogy gyanítom: kevés gazda olyan szerencsés, hogy saját bio kertészete legyen. Ha magadnak termeled a répát és tudod, hogy garantáltan nem érintkezik gyomirtóval, műtrágyával, akkor persze semmi akadálya, hogy alapos mosás után héjastul megedd vagy megetesd a kutyával.

Ha (nem bio) boltban veszed a zöldséget, akkor viszont számolni kell azzal, hogy a répa héjában, illetve annak finom repedéseiben felgyűlhetnek a vegyszerek. A fiatal répácskákat elég egy kefével lecsutakolni, de az idősebb, nagyobb példányok felszíne általában rücskös, és nagyobb az esély arra, hogy a mélyedésekben leparkolnak a kemikáliák, amiknek egy része még a lelkiismeretes tisztítás után is ott maradhat. Ráadásul a gyökérzöldségek az asztalunkhoz vezető út során kisebb sérüléseket szerezhetnek,  ezekben a résekben, horzsolásokban élik világukat a baktériumok, ezért a sérült héjat mindenképpen tanácsos eltávolítani.

Toxoplazmózis

Külön figyelmet érdemel a Toxoplasma gondii nevű sejten belül élősködő kórokozó, ami többek között szennyezett földdel jut a szervezetbe. A toxoplazmózis az egészséges szervezetben is okozhat mononukleózishoz hasonló tüneteket, a legyengült immunrendszerben pedig komolyabb kárt tehet, például tüdő-, máj-, és szívbetegségeket idézhet elő. Ráadásul kutyák esetében a fertőzés olyan neurológiai és egyéb tünetekkel is járhat, amik félrevezethetik az állatorvost a diagnózis során. Pár tünet, ami toxoplazmózis esetén jelentkezhet: hányás, hasmenés, izomgyengeség, depresszió, remegés, szemgyulladás, légzési- és mozgáskoordinációs nehézségek... stb.

„Edd a héját, abban van a vitamin”

Ez nagyon sok zöldség esetében (paradicsom, krumpli, padlizsán, uborka, cékla) igaz, ezeket jó ötlet héjastul fogyasztani, ugyanis a héjban olyan vitamin-, nyomelem- és flavonoid raktárak találhatóak, amik sokkal hasznosabbak, mint a „ruha” alatt lévő zöldség.

 A répa más téma. Ugyan itt is közvetlenül a felszín alatt található a legtöbb vitamin, de nincs olyan kontraszt a vitamintartalom tekintetében a héj és a belső rész között, mint a fent felsorolt zöldségek esetében. Magyarul, ha egy késsel lekaparjuk a répa külső felszínét, azzal nem veszítünk sokat.