Jópár kutyabaráttól hallottam, hogy azért nem venne pulit, mert nem szeretne sok időt a kutya bundájának ápolására fordítani. Az érv helytálló, de nem biztos, hogy a látszólag könnyebben kezelhető kutyák kevesebb munkát adnak, feltéve, hogy a lakás takarítása is a mi feladatunk.

Leegyszerűsítve: eldönthetjük, hogy többet dolgozunk a kutya bundájával, hogy aztán alig kelljen miatta takarítanunk,  vagy kevesebb időt töltünk szőrápolással, viszont a lakásból napi szinten próbáljuk feltakarítani a szőrt. Persze sarkítottam, de tény, hogy a puli szőre megfelelő karbantartás mellett gyakorlatilag nem hullik (ugyanez igaz a trimmelhető fajtákra, uszkár, schnauzer, stb.). A nem speciális bundájú kutyák viszont vedlenek, hogy szezonálisan-e, illetve, hogy milyen intenzitással, az részben fajta, részben a tartási körülmények, részben egyéni szerencse kérdése.

Volt szerencsém látni, milyen mennyiségű pelyhes aljszőr hullik ki egy lakában tartott németjuhászból, de a vizslás ismerőseim nagy része is sokat panaszkodik amiatt, hogy szinte mindent beborítanak az apró, tűszerű szőrszálak, amiket szinte képtelenség maradéktalanul felszedni. Személy szerint jobban értékelem a szőrmentest lakást, már csak azért is, mert öröm a puli bundáján dolgozni, zsinórozgatni, igazítani és látni utána a végeredményt. A bundaápolással töltött idő is alkalom az együttlétre és a kutyának fizikailag és lelkileg is jólesik, hogy „kurkászom”. 

Az viszont tény,  hogy – ellentétben a standard bundájú fajtákkal – egy puli esetében a gazda nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolja a szőrzetet. Aki halogatja a bunda tépését, az  már foglalhatja is az időpontot a kozmetikushoz és készülhet a megalázó borotválásra. Ha a tincsek összetapadtak és egy mozdulattal nem lehet őket szétválasztani, akkor vége a dalnak, jöhet az olló. Ha csak a bunda egy részén alakult ki ez a helyzet, akkor házilag menthetjük a menthetőt azzal, hogy hossszában szétvágjuk az összecsomósodott tincset. A kettéválasztott részt aztán megpróbálhatjuk újra tépni, ha ne megy, szükség esetén tovább vágni, körülbelül ujjnyi darabokra. Az eredmény persze rém ronda lesz, de ezzel elkerülhetjük a további csomósodást-koszolódást és esetleg a ször tövig vágását is.

Az én kutyám szerencsére nagyon bújós, hogy hozzászokott ahhoz, hogy esti punnyadás, délutáni pihenés közben szétszedek egy-egy tincset, apránként karbantartom a bundáját. Körülbelül kéthetenként pedig nagy szervizt csinálok, a korábban leírt módon. Nem kis munka, de bőven vállalható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.