A főként az eltűntek megtalálásában jeleskedő, kölyökkora óta mentéssel foglalkozó Drazsé nevű fekete labrador lányt egy Szlovéniában lebonyolított többfordulós vizsga után választották be az elit klubba első magyar mentőkutyaként – közölte Balázs László, a kutató-mentő szolgálat vezetője kedden az MTI-vel.

A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat nyolcéves Drazsé nevű labradora és gazdája, Ádám Zsófia - fotó: MTI, Máthé Zoltán

A válogatót most először rendezte meg a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség, amely több mint 40 ország több száz mentőkutyás szervezetét tömöríti. Balázs László elmondta: az igen kemény feladatok teljesítésére csak a legjobb képességű kutyák alkalmasak, nem véletlen, hogy a vizsgán való indulást általában 3-4 éves megfeszített munka előzi meg, a megmérettetés kvalifikációhoz kötött. Mivel mentőkutyák bevetésére nemcsak földrengések áldozatainak felkutatásakor van szükség, hanem egyre gyakrabban repülőgép-szerencsétlenségek, pusztító szökőárak, illetve földcsuszamlások helyszínein is, a nemzetközi szövetség a területkutató kutyák mestervizsgájával reagált az újabb kihívásokra – magyarázta a szolgálat vezetője.

Drazsé figyel - MTI Fotó: Máthé Zoltán

Drazsé és gazdája, a 22 éves Zsófi kis pihenőkkel 36 órán át folyamatosan kapták az újabb és újabb riasztásokat, amelyek között a személykeresésen kívül GPS-használat, térképolvasás, (kutya)elsősegélynyújtás és tájékozódás is szerepelt. Az egyik legnehezebb feladatként a kutyáknak egy óra alatt kellett átkutatniuk egy 60 ezer négyzetméteres területet és megtalálni az ott megbújó embereket. A más-más helyszíneken lebonyolított nappali és éjszakai keresés után a versenyzőket egy négy kilométeres földútra vezényelték, amelynek mentén – bokrok, fák és más tereptárgyak takarásában – szintén menekítésre várókat rejtettek el.

Csupán 10 mentőkutya tudta teljesíteni az elvárásokat, közöttük Drazsé, a kutya így bekerülhetett az elit klubba – tájékoztatott Balázs László.

Minden tavasszal eljön a pillanat, amikor a kutya bundája elég koszos és elég szagos ahhoz, hogy betegyük a kádba. Mostanra optimalizáltuk a fürdetést, így:

Oz nem egy bunda minőségre tenyésztett kutyi, hanem egy vidéki puli, vagyis az ő bundája szerintem körülbelül fele olyan sűrű, mint egy pedigrés példánynak, a megszárítása így is sok türelmet igényel. Szóval pulifürdetéshez célszerű egy (szinte) garantáltan napsütéses napot választani, mert a bunda gyors és szagtalan száradásának ez az alapfeltétele. Szerencsére mi kifogtunk egy ilyen napot akkor, amikor végre véget ért a tavaszi tüzelés és az azt követő álterhesség, így semmi akadálya nem volt a fürdetésnek.

A fürdetés a teljes szárítással együtt több órás és legalább két emberes mutatvány. A segítő kezeken kívül kell még:

• egy lavór
• egy állványként használható tárgy, amit a kádba teszünk a lavór alá, hogy ne kelljen mélyre hajolni fürdetéskor
• legalább négy nagyméretű frottír törülköző
• babasampon
• erős hajszárító
• ventillátor

Opcionálisan

• olivaolaj
• jutalomfalat

A fürdetés pedig a következőképpen történik: a házi állványra állított lavórt félig megtöltjük kézmeleg, samponos vízzel. Óvatosan beleállítjuk a kutyit, és elkezdjük csutakolni a lavórban lévő vízzel. Először a hátulját, utána a lábát. Ha már jó koszos a víz, kiöntjük a lavórból a vízet és újratöltjük, a zuhanyfejjel lentről felfelé finoman locsolva a bundát, hogy fokozatosan átnedvesedjen.

Ha nincs pánik, akkor végül a hátát is bevizezzük és a már teljesen átázott bundára higítatlan samponnal is rámegyünk. A babasampon lassan és enyhén habzik, ami praktikus, így kisebb az esély, hogy szembe fröccsen, mivel minimálisan illatosított, nem ingereli túlzottan az kutyaorrot és bőrt, ráadásul maradéktalanul kiöblíthető. 

Miután vagy öt lavór vizet leöntöttünk a kutyáról, elkezdjük az öblítést..A bundát semmi esetre sem dörzsöljük, a tincseket mérettől függően kettesével-négyesével összefogva fentről lefelé nyomkodjuk ki, mintha egy rojtos gyapjú pulóver lenne.

A szárításban nincs semmi érdekes, a vizet nyomkodva itatjuk fel a szőrköpenyről, dörzsölés ilyenkor pláne tilos, de nem is praktikus, mert a raszták ezzel a kinyomós módszerrel adják le legkönnyebben a nedvességet. A hajszárítós részhez asztalra tesszük a kutyát, és felkészülünk egy legalább másfél órás melóra, közben jutifalattal kompenzálva... Én ventilátort is használok, mert így sokkal hatékonyabb a szárítás (mindkét oldalról éri a szőrt a levegő), ráadásul a kutyának sincs ellenére, mert egyébként utálja, ahogy a hajszárító melegíti.

Most jön a trükk

amikor a szőr már olyan, mint a törülközőszáraz haj, akkor egy kis tálkába kiöntök kb. fél deci olivaolajat, aztán előbb a tenyeremen oszlatom el, majd végigsimogatom vele a kutyát, kicsit összepréselve a bunda szalagjait. A szőr pillanatok alatt beszívja az olajat, a további szárítás után az így kezelt tincsek fényesebbek és szebbek, mintha csak natúrban szárítanánk. Nézzétek csak:

Amikor a bunda többé-kevésbé száraznak tűnik, elmegyünk sétálni egyet valami tiszta, füves helyre, hadd fejezze be a munkát a nap és ezzel kész is az illatos, tiszta puli. :)