A természetes rágcsálnivalók egyik legnépszerűbb alapanyaga a bőr. A többnyire marhabőrből készített jutalmak tisztítják a fogakat és lefoglalják a kutyákat, de pár szempontot érdemes figyelembe venni, mielőtt ilyet veszel a kutyádnak.

Először is szögezzük le, hogy nem vagyok a bőr rágcsák ellensége, viszont tapasztalatból tudom, hogy sok kutyának nem érdemes ilyet adni, mert nem rágja meg rendesen és jönnek a hányásos-hasmenéses órák. Ez, vagyis a túlérzékenység az egyik fő ok, ami miatt sok gazdának ki kell hagynia ezeket a rágcsálnivalókat.

Mivel állati bőrből készített termékről van szó, fennál a bakteriális fertőzés lehetősége, a nem megfelelően kezelt termékek szalmonellát vagy E. colit hordozhatnak és minket is megfertőzhetnek, ha nem mosunk kezet alaposan, miután megfogtuk őket.

A harmadik veszély a fulladás, illetve a megrágatlan darabok elakadása az emésztőrendszerben. Ha mázlink van, az állatorvos a kutya száján keresztül ki tudja húzni, de ha lejjebb akad el, előfordulhat, hogy műtétre van szükség.

Hogyan csökkentsük a kockázatot?

Ismert márkákból, megbízható, bejáratott kiskereskedőtől vásároljunk és a csomagolt termékekeket részesítsük előnyben. Ha egy cég a nevét és hitelét adja, valószínűbb, hogy megfelelően előkezelte a jutalomfalatokat.

Kérdezzük meg az állatorvost, mennyit adhatunk, elsőre mindig kis mennyiséggel próbálkozzunk és csak akkor adjunk többet, ha egyértelmű, hogy nem reagál rá rosszul a kutya.

Csak nyugodt körülmények között adjuk oda a rágcsát a kutyának, ha biztosítva látjuk, hogy sem emberek, sem más kutyák nem zavarják majd. A kutyák idegesekké válhatnak, ha azt hiszik, valaki elveheti tőlük az áhított falatot, ilyenkor fordul elő a leggyakrabban, hogy nagyobb darabokat egyben lenyelnek belőlük.

Ha a kutya eleget csócsálta a cuccot ahhoz, hogy egyben lenyelhető darab maradjon belőle, vegyük el tőle. Ehhez nem kell lebirkózni, csaljuk el a helyszínről egy másik csemegével és amíg azzal el van foglalva, észrevétlenül tüntessük el a maradékot.

Mikor felejtsük el a bőrt?

Ha a kutyus hajlamos a hasmenésre, emésztési gondokra, nem érdemes kockáztatni. Ugyanez a helyzet, ha nótoriusan habzsol és nagy darabokban nyeli le az ételt. Ebben az is találhatunk neki szórakoztató rágójátékot a szövött kötéltől a keménygumi fogtisztítóig. Utóbbit vonzóbbá tehetjük, ha rákenünk egy kis májkrémet vagy kutyáknak gyártott ízesített pasztát. 

A BBC állati elmékkel foglalkozó sorozatának legújabb részében arra kereste a választ, valóban van-e a kutyáknak időérzéke vagy más jelekből következtetik ki, mikorra várhatnak minket haza?

A BBC csapat egy Jazz nevű magyar vizsla viselkedését rögzítette a lakásba szerelt kamerákkal. A kutyus – ahogy az enyém is – látszólag pontosan tudta, mikorra jön haza a gazdája és negyed órával a várható érkezés előtt izgatottan szaladgált a lakásban. A gazdák tudják: senki nem tud olyan hatékonyan emlékeztetni a sétaidőra, mint egy kutya. Őpulisága például „legrosszabb esetben” tíz perccel korábban jön oda hozzám, hogy kérje a sétát, de a legtöbbször percre pontosan pattan fel este nyolckor az induláshoz.

Az Inside the Animal Mind csapata arra volt kiváncsi, valóban az idő múlását érzékelik a kutyák vagy valami más jelből következtetik ki, mikorra érünk haza? Kenneth Macdonald és csapata teszt gyanánt egyik délután alaposan beterítette a lakást a szeretett gazda használt pólóinak szagával és ezzel sikerült becsapnia Jazzt. A vizsla békésen elszundított, és teljes meglepetésként érte, amikor a gazdája szokás szerint betoppant délután ötkor.

Ez persze csak egy eset és számtalan egyéb tényező is befolyásolhatta Jazz viselkedését, a kísérlet eredménye arra utal, hogy a kutyák a gazdaszag fokozatos csökkenését figyelik meg és összekapcsolják azt a hazaérkezéssel. Ha mesterségesen pótoljuk  a szagot, a kutyák „időérzéke” is megszűnhet.