Imádja, csakúgy, mint a cukormentes kekszet. Utóbbit nem nagyon értem, mert szerintem annyi íze van, mint a kartonpapírnak, ő viszont büszkén viszi a helyére és elropogtatja. A kis adag pehellyel és a három keksszel hidaljuk át mostanában az egy vagy két étkezés kérdését.

Oz már egyéves korában sem nagyon akart reggel enni, szinte mindig otthagyta a nagy részét, úgyhogy áttértünk az egyszeri, esti etetésre.

Az elmúlt hónapban viszont sokkal éhesebb lett, mint korábban és szívesen ropogtat reggelente. Mivel a pehely és a keksz is mentes a hozzáadott cukortól és mesterséges színezéktől, nem aggódom emiatt, bár egyelőre nem tudom, hogy később is maradunk-e a könnyű reggelinél vagy teljesen áttérünk az egyszeri evésre.