2001-ben az ELTE Etológia Tanszék kutatói négy farkast neveltek fel. A kölykök szeme még nem nyílt ki, amikor a csapathoz kerültek, ezzel párhuzamosan négy ugyanilyen korú kutyakölyköt is neveltek. Miután a farkasok felnőttek, a csapat új tagokkal egészült ki, és egy második farkas generációt is felneveltek a kutatók, egy másik kiskutya csoporttal párhuzamosan. A világon elsőként ők írták le egy nagy létszámú, kézből nevelt farkascsapat teljesítményét a mutatásos és a problémamegoldó tesztekben. Alant néhány kiemelés Kubinyi Enikőnek a témában írt blog bejegyzéséből.

"Az emberekkel való intenzív kapcsolat ellenére már az első hetekben feltűnt, hogy a farkasok nem keresik az ember tekintetét. Ez önmagában nem tűnik érdekesnek, de valójában arról van szó, hogy a farkasok, ha kitalálták, mivel szeretnék eltölteni az idejüket, nem mutattak érdeklődést a nevelő iránt."

"A kiskutyák viszont folyton csak azt nézték, hogyan kapcsolódhatnának be abba, amit csinálunk. Természetesen, mivel a farkasok ügyesek, megtaníthatók a szemkontaktus kialakítására, és arra is, hogy érdemes figyelemmel követni, mit művelnek a kísérletvezetők, de az első hetekben megfigyelhető jelentős különbség arra utal, hogy a háziasítás során az ember felé való nyitottság fokozottá vált a kutyában."

farkas.png

"A farkasok sok tesztben egyáltalán nem reagáltak félénkebben idegen tárgyak vagy emberek megjelenésekor, mint a kutyák.

A mindennapi helyzetekben ennek ellenére nem ritkán megmakacsolták magukat és kővé váltak, ha az utcán, pályaudvaron túl sok inger érte őket. Még a kísérletek közötti szünetekben is előfordult, hogy se kicsalogatni, se kihúzni nem tudtuk a kisfarkast a szekrény alól."

"A farkasokat nem igazán lehetett sem fizikailag, sem hanggal irányítani vagy korlátozni. Például a tesztek elkezdésekor a kölyköket általában egy előre meghatározott pontra kellett helyezni, és egy rövid időre ott tartani. A farkasok közül szinte mindegyikkel előfordult, hogy ilyenkor morgott és a kísérletvezető kezéhez kapott, a kutyákkal soha."

"Igen szembeszökő volt a különbség a két faj között, amikor nyolchetes korukban (életükben először) nyers húsos csontot adtunk nekik. A farkasok, amint megkóstolták a húst, morogva elrohantak a zsákmánnyal. A kísérletvezető nagyon nehezen kapta el őket és vette el a csontot, közben vigyázni kellett a kezére is, nehogy megharapják. A kutyák többségétől viszont minden probléma nélkül, azonnal, egy hang nélkül el lehetett venni a csontot. A farkasoktól nem tudtunk elvenni semmit, ha egyszer a szájukba került, morogva elrohantak vagy támadtak. Csak a csere jöhetett szóba."

"A négy hónapos kutyák követik az emberi mutatás irányát, a szocializált fiatal farkasok nem."

"Megoldhatatlan problémahelyzetben a kutyák többször és hosszabban néztek a gazdájukra, mintegy segítséget kérve, mint a farkasok."

10 komment

Címkék: etológia

A bejegyzés trackback címe:

https://neveljunkkutyat.blog.hu/api/trackback/id/tr18492250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2016.03.21. 13:58:02

OFF: Hogyan lehet/érdemes ránevelni a frissen kapott kiskutyát, hogy odaszokjon a ketrecébe, illetve a ketrecben lévő kutyaházba?
Nem örökké akarjuk ott tartani, de sajnos egy percig nem hajlandó ottmaradni.

Rastafan 2016.03.23. 17:55:48

@Terézágyú: a legjobb, ha megpróbáltok együtt lenni a kutyival a ketrecben, játstan vele, jutalmazni, hogy minél jobb élmények érjék. Ha az jön le neki, hogy a ketrecben egyedül marad, nem fogadja el. De ha természetessé válik, hogy a ketrec is ugyanolyan élettér, mint a ház más része, könnyebb lesz. Érdemes nyitott ketrecnél gyakorolni, és mindig ott adni a jutit. Emellett valami jó gazdaszagú ruhadarab (póló, zokni) is segíthet.

Terézágyú 2016.03.29. 14:32:06

@Rastafan:
hm...
köszi. megpróbáljuk.

vollibre 2016.03.30. 06:36:00

Rendkívül érdekes! Készítettek filmet is róla. Sajnos sem a címere, sem a fellelhetőségére nem emlékszem, mert már régen láttam, de némi kutatómunkával valószínűleg megtalálható.

vollibre 2016.03.30. 06:38:47

@Terézágyú: még csak annyit a kérdésedhez, hogy egy 2-3 hónapos kölyöknél még 1 percnyi parancsra való nyugtonmaradást sem igazán várhatsz el.

Terézágyú 2016.03.30. 15:37:12

@vollibre:
"még csak annyit a kérdésedhez, hogy egy 2-3 hónapos kölyöknél még 1 percnyi parancsra való nyugtonmaradást sem igazán várhatsz el."

Igen, de a korábbi kutyánknál (szintén ilyen korban került hozzánk) ilyen gond nem volt, gyorsan (minden nevelés nélkül) megszokta hogy bizonyos időközönként ketrecben tartjuk.
A mostani viszont nagyon nem akarja megszokni...

A réginél meg is tanulta gyorsan, hogy a "helyedre" a ketrecet jelenti... az újjal nem tudom mi lesz, lehet hogy neki ezt sem tudjuk megtanítani...

vollibre 2016.03.30. 16:02:29

@Terézágyú: az az igazság, hogy nincs két egyforma kutya. Pl. a saját labim olyan, hogy leteszed és ott marad, pedig magát a helyben maradást igazán sosem tanult, ehhez képest a nálunk képzésen lévő kutyák közül(többnyire szintén retrieverek)igen sokkal küszködni kell helyben maradás terén, de azért előbb-utóbb mind megtanulja. Érdekes amúgy, hogy talán a 2 legnehezebb alapengedelmességi feladat a behívás és a maradás, viszont azonakk a kutyáknak, akik ezeket jól tudják általában igen jó az engedelmességük is.

Terézágyú 2016.03.31. 07:27:27

@vollibre:
"az az igazság, hogy nincs két egyforma kutya."

Igen, ezért tettem fel az eredeti kérdést... :) Mert bár nem ez az első kutyánk, ilyen probléma eddig nem volt...

"Érdekes amúgy, hogy talán a 2 legnehezebb alapengedelmességi feladat a behívás és a maradás"

Én azt szoktam mondani, hogy egy családi házban egy kutyának két dolgot kell tudnia: jelezni (=ugatni) ha valaki jön, illetve hogy helyére menni ha utasítják/odajönni ha hívják.