2015.05.20. 12:22
Bármelyik kutya haraphat - tegyél ellene
Csak az emberek rosszindulatúak, a kutyák félnek, megpróbálják megvédeni magukat vagy kimenekülni egy olyan helyzetből, amiben fenyegetve érzik magukat. Kutyaharapás soha nem történik előjelek nélkül, tehetünk azért, hogy elkerüljük a veszélyhelyzeteket.
A Tufts Egyetem a közelmúltban 256, halállal végződő kutyaharapási esetet vizsgált meg, hogy felderítse, mi vezetett a tragédiához. Az eredmények szerint hét fő faktor játszott döntő szerepet, az esetek 80,5 százalékában ezek közül legalább négy egyszerre volt jelen:
- Nem volt jelen tettrekész ember, hogy segítsen (87 százalék)
- Nem ismerte egymást a kutya és az áldozat (85 százalék)
- A tulajdonos nem ivartalaníttatta a kutyát (84 százalék)
- Az áldozat fizikailag képtelen volt megfelelően reagálni (5 év alatti gyerek, testi vagy szellemi fogyatékos) (77 százalék)
- A kutyák el voltak zárva a pozitív emberi reakcióktól (76 százalék)
- A tulajdonos rosszul nevelte a kutyát (37 százalék)
- A tulajdonos elhanyagolta, bántalmazta a kutyát (21 százalék)
A felmérés emellett kimutatta, hogy a halálos kutyatámadások esetében a kutya fajtája nem növelte a harapás kockázatát.
Ezektől az esetektől külön kezelendő a kevésbé veszélyes, de sokkal jellemzőbb forgatókönyv, amikor normális körülmények között tartott családi kutya harap meg ismerőst, például a gyereket. Az Im Not a Monster weboldal készítői arra hívják fel a figyelmet, hogy a kutyaharapás soha nem a "semmiből" jön, mindig vannak előjelei, sokszor hónapokig halmozódik a kutyában a feszültség, mielőtt harapna. Bármelyik kutya haraphat, nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy ha a kutya eddig eltűrt mindent a gyerekektől, akkor ez így is marad.
Az élethelyzetek változnak és a kutya a stresszt kiváltó tényezők halmozódására harapással reagálhat. Ha például fél a nagyobb kutyáktól, utálja a gördeszkásokat és azt sem szereti, ha megsimogatják a fejét, ez a három trigger együtt már kiválthatja a harapást, míg önmagukban még a tolerálható szinten maradnak. Erre jó illusztrációt ad ez az ábra:
Hogy az ilyen eseteket elkerüljük, soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyerekeket és a kutyát és tanítsuk meg a kutya testbeszédének az értelmezését. Ha egy gyerek megérti, mikor jobb békén hagyni az állatot és mi az, amit nem szabad vele megpróbálni, minimálisra csökkenthető a kockázat. Ehhez újabb segítset nyújt Lili Chin plakátja:
13 komment
Címkék: viselkedés agresszív
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2015.05.20. 22:27:01
NoOne 2015.05.21. 11:26:20
Konklúzió a szokásos: nem a méret a lényeg, hanem hogy idegen állatot nem kell olyan helyzetbe hozni, amikor sarokba szorítva érezné magát. Akkor se, ha ott a gazdája, anélkül meg pláne.
2015.05.21. 18:42:25
Rastafan 2015.05.22. 09:14:40
2015.05.22. 10:03:02
Tudom, hogy a kettő külön fajta (pitbull), de azért törzskönyves staffit, ami az is, nem igazán látni itthon. Persze, annak nevezik, meg esküdöznek, hogy az, de menjünk el egy kiállításra és nézzük meg ott hogyan néz ki egy staffi és akkor rájövünk, hogy az itthoni utcai staffik igenis pitbullok (vagy valami parkbéli mixek).
Rastafan 2015.05.22. 11:40:18
2015.05.22. 13:50:57
Rastafan 2015.05.22. 15:01:23
2015.05.22. 15:43:15
NoOne 2015.05.26. 10:01:55
A tapasztalat, hogy olyan embernek, aki 7-8 év és 25-30 kg felett van és "látott már kutyát", nem sok esélye van arra, hogy egyáltalán kutyatámadás éri, nemhogy halálos.
Ellenben sokan sajnos nem fogják fel azt sem, hogy a kisgyerekek - elnézést a durvának ható fogalmazásért - bizony zsákmányméretűek, sok fajta vagy egyed ezért adott esetben velük másként viselkedhet.
Utolsó kommentek