Tegnap egy bájos és izgatott bullterrier lenyelte a labdánkat. Szerencsére kicsi szilikonlabda volt, ami valószínűleg apró darabokra szakadt a hatalmas állkapcsok között, így jó az esély arra, hogy hamarosan felbukkan a kutya másik végén. A gazdája kétségbeesett, szerinte a hat hónapos kutya még kicsi és szeleburdi, a kutyaiskolában pedig csak később fogják megtanítani neki, hogy ne vegyen fel semmit a földről.

Nem gondoltam volna, hogy a futtatón egy dobás után elnyeli a labdánkat egy másik kutya, főleg, mert direkt olyan helyen dobtam el, ahol éppen nem tartózkodott kutya. A fiatal bullterrier viszont észrevette, mi történik és azonnal felszedte a labdát, a gazdája üldözte egy darabig, de mire elkapta a futkározó állatot, addigra a labda eltűnt.

Vannak kutyák, akik hajlamosak a labdák lenyelésére, ez a bullterrier például két hónapja egy squash labdát nyelt le hasonló körülmények között. A kétségbeesett gazda az eset után pórázra tette a lihegő,  ezerrel húzó kutyát, aki mindenkire felugrált és a gazdája egyetlen parancsára sem hallgatott.

Elbeszélgettem a tulajdonossal, aki elmondta, hogy hónapok óta kutyaiskolába jár a most hat hónapos kutyussal.  Jó ideje tudja, hogy nagy gond van labda ügyben, de a tanárok azt mondták neki, csak „középszinten” kezdik tanítani a kutyákat arra, hogy ne vegyenek fel tárgyakat.

Megértem, hogy az alapvető engedelmességgel kezdenek a kutyaiskolák, a gazdáknak viszont elemi érdekük, hogy a kutya mihamarabb megtanulja a „pfuj” parancsot. Saját tapasztalataim alapján nem bízom abban, hogy minden kutya megtanulja, hogy a földön heverő labda/papírzsepi/kaja tabu. Arra viszont meg lehet őket tanítani, hogy a „pfujra” kiköpjék, ami a szájukban van. Ezt a negatív parancsot az első pillanattól el kell kezdeni tanítani, amint a kutya hozzánk kerül, hogy bevéssük a kutyus fejébe.

Mivel séta közben sok vonzó undormányt találhatnak a városi utcán, nagyon következetesnek és türelmesnek kell lennünk a parancs betanításához. A kutyának egyértelműen tudnia kell, hogy csúnya dolog felszedni valamit a földről, és ezért megharagszik rá a gazda. Ismétlődő szemétszedés esetén érdemes kilátásba helyezni a kutyának, hogy hazamentek, ha nem hagyja abba. A kutyák értik a „ha...akkor” összefüggést és ha párszor azonnal hazaviszed, ha a tiltás ellenére is felszedett valamit, meg fogja tanulni, hogy nem éri meg ez a viselkedés.

Haladóknak: pfuj, nem, tedd le parancsok

A labdanyelésre hajlamos kutyáknál én nem bonyolítanám a dolgot: minden „pfuj”, ami nem a te játékod, vagyis amit nem tőlem kapsz.

Ugyanakkor ha a kutya nem mániákus szedegető, akkor bevezethetjük a „nem” parancsot is. A „pfujjal” ellentétben a „nem” azt jelenti, hogy ezt most, ebben a helyzetben nem veheted el, míg a „pfujjal”  azt mondjuk, hogy az a valami undorító, soha nem szabad felszedni, megérinteni. Én a „nem” paranccsal szoktam közölni a kutyámmal, hogy nem veheti el másik labdáját.

Ha mégis megteszi, akkor jön a „tedd le” parancs, amit szintén az első pillanattól (8 hetes kor) elkezdtem megtanítani. A tedd le minden olyan tárgyra vonatkozik, ami nem „pfuj”, és a kutya akkor kap jutalmat és dicséretet, ha azonnal engedelmeskedik. Nagyon fontos, hogy soha ne jutalmazzuk a kutyát, ha sétálgat egy darabig a tárggyal és csak utána teszi le. 

A bejegyzés trackback címe:

https://neveljunkkutyat.blog.hu/api/trackback/id/tr395801334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.