A nagy sikerre való tekintettel előkerestem az Amerikai Kennel Klub (AKC) teljes statisztikáját és ezúttal azokat a fajtákat tekintem át, amik a top harmincba befértek, de az első tíz helyezést már nem érték el.

Az előző blogban a top tíz fajtát és a tavalyi trendeket tekintettem át, most kezdjük a 11. helyezett francia bulldoggal. A frenchie-k látványosan növelték a népszerűségüket az elmúlt évtizedben, a tendencia gyengült, de így is négy helyet ugrottak előre tavalyhoz képest. Változatlanul a 12. helyen állnak a dobermanok, őket a rövidszőrű német vizslák követik, két helyet javítva 2012-hez képest.

A huskie-k szintén két hellyel ugrottak előre, így tavaly a 14. pozícióban végeztek, míg a shi tzuk négy helyet javítva érték el a 15. pozíciót. A német dogok tavaly tizenhatodikok lettek, mögöttük pedig a törpe schnauzerek, majd a cavalier king charles spánielek. Érdekes, hogy a toplistát mennyire uralják a munkakutyák, míg az olyan, ideális kísérő kutyák, mint a cavalier, kiszorulnak a top tízből. A pomerániaiak is csak a 19. helyre kerültek, mögöttük pedig az ausztrál és shetlandi juhászkutya. Csak a 22. helyig vitte a csivava, mögötte a toplista első hazai fajtája, a boston terrier.

A 24. helyen egy fajta, amely az elmúlt tíz évben szinte végig megőrizte pozícióját: a pembroke welsh corgiról van szó. 25. a havanese, és hogy meglegyen a kontraszt, mögötte a masztiff, majd a 27. helyen ismét egy öleb, a máltai. A top harminc utolsó három helyén három spániel: springer, cocker és breton sorrendben.

A bejegyzés trackback címe:

https://neveljunkkutyat.blog.hu/api/trackback/id/tr35800268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szelid sunmalac 2014.02.05. 17:26:35

A csivavat nem vagyok kepes megerteni. Talan az egyetlen kutyafaj, amivel nem tudok mit kezdeni. Egyszeruen keptelen vagyok eldonteni, hogy akkor ez most allat, vagy ruhazati kiegeszito, vagy le kell fujni rovarirtoval, vagy meg kell-e sutni.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2014.02.06. 10:57:44

@Szelid sunmalac: Én a munkakutyán kívül gyakorlatilag nem érzem létjogosultságát a többinek (már persze a "munka" tág fogalmába beleértve a az általam amúgy megvetett vadászattól a patkányfogáson át a drogkeresésig és a vakvezetésig mindent). Meggyőződésem, hogy minden más kutyatartási cél valójában lelki defektből adódik, és igazából emberi kapcsolattal kellene kezelni, nem kutyával. (hangsúlyozottan ez nem az adott kutya "hibája", hanem az emberé).

Rastafan 2014.02.06. 11:36:19

@vészmadár (pica pica): Nyilvánvaló, hogy soha nem élted át a kutyával való kapcsolat örömét, így nem is érted, hogy az az érzelmi kötődés, amit egy kutya nyújthat, semmilyen módon nem helyettesíthető be egy emberrel. Az egészséges emberek milliói azért tartanak hobbiból kutyát évezredek óta, mert élvezik a társaságukat.

Érdemes lenne Konrad Lorenz és Csányi Vilmos könyveit elolvasnod. Ezt annak ellenére mondom, hogy nekem csak terelő-, illetve munkakutyáim voltak és én sem szeretem a csivavát.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2014.02.06. 11:55:51

@Rastafan: Konrad Lorenz munkásságát konkrétan elég jól ismerem, Csányi Vilmosét meg ismerem. Egyikük sem tekintette amúgy a kutyát soha ember-pótléknak, a kutyát a maga helyén kezelte mindegyik: rendkívül intelligens, tanulékony állatként, de állatként. Nem ember, nem képes saját magáról gondolkodni és nem képes tudatosan befolyásolni saját gondolkodását. (ezekben talán megegyzehetünk). Ennél fogva a kutya-ember kapcsolat soha nem egyenrangú felek kompromisszumon alapuló, egyenrangú kapcsolata, hanem alá-fölé rendeltségi viszony. Szintén ebből adódik, hogy olyan gyakran hangzik el a kutyabolondok szájából a "feltétlen hűség" és ehhez hasonló fogalmak. Ez lefordítva azt jelenti, hogy szeretne valakit az ember mag amellé, akitől akkor is szeretet(nek látszó) dolgot meg egyfajta hűsget kap, ha ő maga nem érdemli ki. Lehet persze ez utóbbi állítást sokban cizellálni, de alapvetően nem tud senki arról meggyőzni, hogy egy folytonos "munkát" igénylő ember-ember kapcsolatot kiépíteni, fenntartani, "működtetni nem százszor magasabb rendű tevékenység, mint ugyanezt kutyával. Természetesen olyan is van, aki az emberekkel jól elboldogul, de a kutyával nem bír, hiszen a kapcsolat jellegében sok a különbség, tehát ha emberként közeledik a kutyához, nem ér el sikereket, de még gyakoribb az az eset, amikor valaki az emberekkel nem találja a hangot, képtelen egy normális emberi kapcsolatra, de a kutyával kijön. Ha összegeznem kellene, azt mondanám, nem szeretem azt, amikor a kutyát antropomorfizálják, és amikor a kutya-ember kapcsolatot (legyen az bármennyivel mélyebb, bonyolultabb, magasabb rendű is, mint szinte bármely más ember-állat kapcsolat), tehát amikor a kutya-ember kapcsolatot akár csak közelítőleg is az ember-ember kapcsolatok szintjével egyenértékűnek tekinti bárki.

Másfelől, és ez még fontosabb, az is meggyőződésem (erős vélemény, és meggyőzhető vagyok), hogy a kutya számára a haszontalan létezés majdnem olyan szenvedés, mint ugyanez egy ember számára.

Pargendity Özséb 2014.02.06. 18:38:58

@vészmadár (pica pica): Haszontalan lehet-e a létezésed, ha legalább egy embernek örömet okozol? Akkor miért tagadnád meg ezt egy kutyától?
süti beállítások módosítása