Feltéve, hogy nem akarod, hogy kellemetlen meglepetések érjenek, ahogy engem. Hiú ábránd, hogy a gazdák tudják, milyen vérmérsékletű a kutyájuk, többnyire éppen a teljesen őrült állatok gazdái a legfelelőtlenebbek.

Séta közben általában sasolom, milyen kutya közeledik és igyekszem - ha nem is elkerülni -, de minimális kockázatúvá tenni a találkozást. Klasszikus módszerek:

  • átteszem a kutyát a házfalak felőli oldalra, hogy a másik kutya ne közvetlenül mellette menjen el
  • lemegyek a járdáról, csinálok egy vurflit és akkor megyek vissza, amikor a másik már elsétált.
  • egyszerűen átmegyek a túloldalra
  • megváltoztatom az útirányt

Ezekre az óvintézkedésekre azért van szükség, mert Oz nem különösebben barátkozós fajta, százból kb. egy kutya érdekli, a többiek közeledését minimum ignorálja, maximum morgással és vicsorgással elutasítja. Tegnap gyanútlanul sétáltunk haza és pont a sarkon befordulva találkoztunk egy kopó méretű kutyával, aki a pórázt húzva közeledett, megítélésem szerint ismerkedési szándékkal. Már nem volt időm irányt váltani és mivel a másik kutya gazdája teljese nyugalommal nézte a dolgot, reméltem, hogy nem lesz gond. Tévedtem.

seta_1.jpg

Fogalmam sincs, mi történhetett, mert még annyi idő sem telt el, hogy az agresszió jeleit detektáljam bármelyik kutyán és a kopószerű keverék már támadott is, méghozzá elmebeteg módon, nyakra, követve az elugró Ozt, hogy úgy kellett elrántanom. Őpulisága felháborodott sikító hangon csaholt, mint mindig, ha úgy ítéli meg, hogy ok nélkül támadták meg. Elmenőben még hallottam, ahogy a másik gazda keze csattan a kutyája fenekén és lecseszés foganatosítódik, de igyekeztem a lehető leghamarabb arrébb menni és megnyugtatni a még mindig dohogó kutyámat.

Egyébként máskor is megfigyeltem már. hogy az ilyen elborult agyú kutyák, amik a menekülés vagy megadás ellenére tovább támadnak, mindig tarkóra-torokra mennek, úgyhogy szándékosan hosszúra hagyom a szőrt Oz nyakán, így szinte biztosan nem tehetnek kárt benne. És a jövőben még alaposabban körülnézek séta közben.

A bejegyzés trackback címe:

https://neveljunkkutyat.blog.hu/api/trackback/id/tr397630066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2015.07.15. 17:49:40

Mondjuk én a tacskónál nagyobb méretű kutyák tartását a fegyvertartással helyezném egy kategóriába. Kb. annyira nehezíteném meg a dolgot, mint egy önvédelemi éles revolver tartását. A minimum, hogy a gazdit mentális vizsgálatnak vetném alá, de a kutyatartással kapcsolatos tudnivalókat is ugyanúgy számonkérném rajta mint a fegyverismeretet azon aki lőfegyvert szeretne. És a kutyatámadásokat is kb. a fegyveres támadás kategóriájába helyezném, azaz a kutyus gazdáját kb. úgy büntetném meg akkor, ha a kutyus széttép egy gyereket, mintha a gazdi lövöldözött volna az utcán és véletlenül eltalál valakit a golyó.

És akkor még nagyon enyhe megítélés alá vontam a kutyatartást: elvégre a fegyver saját magától soha nem mászik ki a fegyverszekrényből azért, hogy embereket támadjon meg. Ehhez mindig az ember tudatos tevékenysége szükséges. Míg egy kutya esetén esetleg elég lehet egy nyitva felejtett kertkapu.

vollibre 2015.07.21. 07:43:36

@midnight coder: Az igaz, hogy sok a hülye kutyás( meg kutya), de ezzel az erővel be lehetne tiltani az összes járművet, az alkoholt, a dohánytermékeket, a csokoládét, a telített zsírsavakat, stb. Szerencsére nem úgy működik a világ, ahogy azt te elképzeled
süti beállítások módosítása