Elég ronda az idő ahhoz, hogy újra elővegyük a fürdetés témát, következzen pár régi-új tipp házi sampon készítéséhez.

Mielőtt kutyafürdetésbe kezdünk, érdemes átgondolni, hogy milyen típusú a kutya bőre, hajlamos-e allergiára, viszketésre? Ha végigfuttatjuk a kezünket a bundáján, zsíros nyomot hagy az ujjunkon? Vagy ellenkezőleg, érezzük, hogy a száraz, elhalt hámsejtek leperegnek a kezünktől? A kutya bőrének zsírossága vagy szárazsága szerint változtathatunk a fürdető összetevőinek arányain, de mindegyiket használhatjuk minden bőrtípusra,nem fogunk kárt okozni vele.

Ha nem kész kutyasampont használunk, összeállíthatjuk a saját fürdetőnket, amihez – természetesen – sem embersampont, sem kézmosószert, sem szappant nem adunk. A kutyák bőre általában érzékenyebb, mint a miénk, a szőr ráadásul megfogja a lerakódásokat, úgyhogy mindenki jobban jár, ha más megoldás után nézünk, főleg, mert fillérekből megoldhatjuk a fürdetés.

A házi fürdető összetevői: szódabikarbóna, zabtej, minőségi olaj (extraszűz oliva, kókusz, stb.), illatosító (levendula, shea vaj, menta, stb).

Viszketésre hajlamos, száraz bőrre a zabtejes fürdetés a legjobb. Vegyünk zabpelyhet és rakjunk vagy 30 dekát egy tiszta zokniba. Csomózzuk meg a zoknit, vegyünk egy nagy edényt, pl. tiszta vödröt, tartsuk fölé a zoknit és folyassunk rá forró (de nem forrásban levő) vizet. Az így keletkező zabtejjel lassan áztassuk át a kutya szőrét, hagyjuk rajta tíz percig, aztán öblítsük le. A zabtej ápol, csökkenti  a szagokat és a viszketést.

Olajosabb, koszosabb bunda esetében készítsünk szódabikarbónás oldatot. Ehhez mindig friss szódabikarbónát használjunk, mert ekkor a leghatékonyabb a szagtalanítást tekintve. Három-négy liter vízhet adhatunk két evőkanál szódabikarbónát. Ha víztisztán oldódott, folytassuk úgy, mint fent, aztán alaposan öblítsük le, ne lepődjünk meg, ha csikorgó tisztának érezzük utána a bundát.

Házi kutya- és emberbalzsam receptek itt

Ha a kutya nagyon koszos, de érzékeny a bőre, a fenti szódabikarbónás oldatba keverjünk egy kevés minőségi olajat, így megóvjuk a bundát a túlzott kiszáradástól. Ha ennek ellenére nehezen fésülhetőnek, száraznak tűnik a szőr, dörzsöljünk szét a tenyerünkön még némi olajat és alaposan simogassuk végig vele a törölközőszáraz bundát. Hagyjuk pár percig beszívódni és csak utána kezdjük szárítani.

Szerintem egészséges kutyánál semmi szükség a bunda illatosítására, de ha már muszáj, válasszunk természetes módszert. Már a zabtej elkészítésekor bevethetjük az illatosítókat: tegyünk szárított levendulát/mentát/kamillát a zokniba, mielőtt kiáztatnánk, így az oldat eleve illatos lesz. Ha a bunda sűrű és lassan szárad, sajnos van esély a „vizeskutyaszag” kialakulására. Ezt megelőzhetjük, ha a szárítás utolsó fázisában hűvös levegől alaposan átfújjuk a bundát. A forró hajszárítót természetesen nem viszszük közel a bőréhez, de ha a hideg levegő már jól átjárhatjuk felemelhetjük a tincseket és közvetlenül a töveket is átfújhatjuk, tiszteletben tartva a szálirányt. Így megemelkedik a bunda, szellősebb lesz és könnyebben szárad. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.