Egy friss és nagyon cuki videó adta az ötletet a poszthoz, javaslom, nézzétek végig a sok bűnbánó kutyát, mert nagyon mókás, hogy mindegyik máshogy csinálja az őszinte szégyentől a gondosan kitervelt műsorig.

Ami pedig az ötleteket illeti: fontos, hogy a kutya mindig tudja, hogy miért kapja a leszúrást. Ne felejtsd el, hogy a kutyák elsősorban az intonációt értelmezik. Ez azt jelenti, hogy ha a szidó hangsúlyt használva beszélsz hozzá, bemutatja a videóban is látható megbánási rituálét akkor is, ha egyébként nem tudja, miről van szó. A legfontosabb, hogy a szidás a lehető leggyorsabban megtörténjen a „bűnelkövetés” után. Semmi értelme ledorongolni a kutyát olyasmiért, ami órákkal ezelőtt történt. Ha lehetséges, ne indulatból szidd a kutyát, bármennyire is dühít az esetleges károkozás.

Ha dühös vagy, a hangod elcsuklik, megváltozik vagy kiabálni kezdesz és valószínűleg csak azt éred el, hogy a kutya megijed tőle. A cél nem ez, hanem az, hogy megértesd, ez neked nem tetszik. Én inkább egy túlspilázott duzzogásnak nevezném azt a habitust, ami a legjobban beválik ilyenkor, ebbe beleférnek teátrális (horribile dictu ripacskodó) gesztusok is. A kutyádnak a legfontosabb a figyelmed és a szereteted és ha elfordulsz tőle és látványosan megsértődsz, nagyon erős hatást érsz el anélkül, hogy megfélemlítenéd. És még valami: ha a kutya ezután odamegy hozzád, megnyalja a kezedet, stb. akkor ne felejtsd el jól érthetően megbocsátani.